Hát, ide is eljutottam végül. Megérkezésem napján nem volt a lehető legjobb idő:
Mondjuk mire is számíthattam volna, a két napos vihar után. Esik... Engem annyira nem zavar, nem mehetek ki a hajóról. Majd holnap. Addigra kisüt.
Majdnem, mindenesetre elég közel állt hozzá. Irány hát a város. Kijutni a kikötőből viszonylag könnyen ment. Csak azt kellett megnéznem, mikorra kell visszajönni. Ugyanis itt csak fél napot lehetek kint, egyik nap délelőtt, a másikon délután. Reggel kilenc. Csípős hideg. A vastag kabátom elég védelmet nyújt, szél sem lengedez.
Ami meglepő, hogy tisztaság van. Nem tudom jártatok e már erre, mindenesetre én pozitívan csalódtam Törökországban. Igaz, ami igaz: itt is vannak lepukkadt házak, de az utcák ahhoz képest tisztán tartottak. Nincs szemét. Lehet, annak köszönhető, hogy ez kimondott turisztikai övezet. Ilyet még máshol nem tapasztaltam. Ahogy a napocska jött feljebb, a kedvem egyre vidámabb lett. Mondjuk nekem aztán panaszra egy cseppnyi okom sem lehet. Jó zene, jó idő, jó fényképezőgép. Mi kellhet még ennél is több?
|
A színes lépcsők |
|
Belül fa nő |
|
Akadémia |
|
Villamoson |
|
készül a reggeli |
|
Sultanahmet Camii |
|
Ayasofya |
|
Sultanahmet Camii |
|
Ayasofya |
Kirándulásom célja a következő volt: ide eljutni. Rövid séta után villamosozás - jut eszembe, a villamos nem jeggyel megy, hanem műanyag, érmével. Olyan, mint a játékérme. A célnak megfelel, egy érme négy líra. Hat megállót jöttem vele, szerencsésen megérkeztem a célom közelébe. Legközelebb a szultánpalotába megyek.
Ayasofya: Az épület a világon egyedülálló. Ha valakit érdekelne az épület, az itt bővebben olvashat róla:
Ayasofya. Most az én szememmel. Már tévében láttam róla egy elég részletes bemutatást. Akkor is megcsodáltam, hogy milyen nagy. Valóságban még nagyobb. Nem is igazán tudom hasonlítani a méreteit semmihez. A régmúlt ragyogása már megviselte itt-ott. Ettől még felemelő élményt volt bejutni. Mondjuk egy sort zsörtölődtem a bejáratnál, mert kivetették a kameraállványomat. Kézből kellett fotózni - nem mintha úgy nem menne. De azért mégis... Ja, és harminc líra a belépőjegy.
Meghökkentő, hatalmas, fantasztikus, szóhoz sem jutok. Már csak azért sem, mert nincs kivel trécselni. Jé, csajok...
Mindenhol tisztaság, pedig azt gondoltam - de tényleg - hogy olyan lesz, mint Görögország...
Egy kis kitérő a parkba.
|
A török hangszer. |
Valahol betértem egy fényképezőgépeket áruló boltba, és beruháztam egy zoom lencsére. Azért ez hiányzik a mostani gépemből. Valamit - valamiért.
|
Vasútállomás |
|
A városi élet |
|
No, oda majd legközelebb megyek fel! |
|
Ide, hogy pontos legyek. |
|
Itt a hugim biztosan jól érezné magát! |
Még ilyet sem láttam máshol, bár nem kizárt, hogy létezik. Felül pecáznak, alul étterem. Na ez eddig ok, de ha halat fog valaki felül, akkor azzal jól pofán vágja a lenti vendéget? Vagy egyszerűen, leszedi a pincér a halat, s berohan a konyhára és azt szolgálják fel? Kapást nem láttam, pedig érdekelt volna, hogyan oldják meg...
|
Zászló - ennyi zászlót sem sokat láttam még, talán Kínában... |
|
Akkor igyunk egy kávét, Én - és én...! |
|
Innen hozták. Kb 30 perc alatt. |
|
Inkább iszom! |
|
Halat úgyse fogok ma... |
|
Ott jártam! |
|
Még egy pecás... |