2015. április 1., szerda

Bergama Akropolis

Mivel még nincs vége az itt töltött időmnek, úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbb kirándulásra megyek el. Szerencsémre el is engedtek. Bergama Akropolis. Egy viszonylag rövid buszozás után megérkeztünk a hegyhez. Majd konstatáltam, hogy felvonózás lesz ebből... Még úgysem utaztam felvonón. Itt az ideje kipróbálni.





Tíz perc és fennvagyok a hegyen. Ahol egyszerűen leesett az állam. Mint az lenni szokott, most sem tudom felfogni, hogyan voltak képesek építkezni a hegyen. Vagy a vizet hogy hozták fel. Vagy ki tudja... Annyi kérdésem lenne, de nincs kihez feltenni, bár a vezetőnk beszél angolul, csak én nem annyira. 



Valamikor réges-régen így nézett ki a hegytető. A körülötte lévő város makettjét lespórolták. 


Viszont legalább egy helyes térképet készítettek róla.


Hogy még szebb legyen a napom, magyarokkal futok össze, a világ ezen pontján. Szinte hihetetlen, sőt, nem csak szinte. Beszél a vezetőnk, épp németül, mert a fele csoport német. Mikor is arra leszek figyelmes, hogy mellettem magyarul beszélgetnek. Gyorsan szóba elegyedek velük, kiderül: már többször voltak Törökországban. Rövid csevegés - mennem kell tovább. 



A mit-tom-én-milyen templom maradványa, pedig esküszöm rá, mondta a vezető. De tényleg.


Egy kicsivel kisebb színház mint Ephesusban.




A víztározó, amit pár éve építettek. 


Távolban a város.




A következő cél a világ első kórháza. Hát mért is ne... Ha már a buszon vagyok.


Bergama a háttérben





Az épület java a föld alá épült. Itt voltak a pihenőszobák.
Jelzem: alig vártam, mikor indulunk vissza...


Visszafelé egy helyes mecset.