Filléres Emlékeim

Séta a vízparton

2012-02-01T11:15:00.001Z

Annyi mindentörténik itt velem, hogy nem is igazán tudom, hol kezdjem el. Megpróbálom azelején. Ugye a megérkezésünk napján hagytam abba beszámolómat, annál a résznélmikor már nem működtem, s a fáradtan beestem az ágyba. Hát…

Másnap reggel,viszonylag korán ébredtem fel, miután a szervezetem azt sem tudta, merre hánymétert pihent az elmúlt két napban. Szal reggel, Ámerikában bevált reggelirutin. Felébred, blog, stb. Két dolog miatt írom. Az első, mert az én fejem sekáptalan, a második pedig, hogy a barátaimat szórakoztassam.

Mintemlítettem reggel. Lassan ébredeznek a többiek is. Dumcsizunk, az ittenidolgokról, Peti a dobos, még nálam is többet tud beszélni. Na, nem sokkal…Kiderül, hogy este találkozunk a főnökkel, mivel még jócskán ebéd előttvagyunk.

Andi, Peti

Elmegyünk sétálni. Melinda, Tibi. Már lent vannak a parton. Otttalálkozunk velük. Megbeszéljük, elmegyünk, megnézzük a helyet, ahol zenélnifogunk. Hátha van ott valaki, aki be tud bennünket engedni. Már akkorszembesültem azzal nincs közel, de mind egy. Séta, szeretek, illetve szeretünksétálni. Szinte végig az óceán partján, amiben többen is fürdenek, a parton,napoznak, s élvezik a napsütést.

A part

Séta a parton

Itt is van bevásárló utca, mint otthon. Mivelépp útba esik, így nézelődés. Rengeteg étterem, ruhásbolt, cipőbolt, kütyübolt.Mindent lehet kapni.

Jaj ne fotózz!!!

Sétáló utca

Nem felhőtlen a mosolyom...

A disco bejárata

Elérkezünk adiscóhoz. Mafasca discó, a hely neve. „AKanári-szigetek egyik különleges természeti tüneménye egy kékes-vörösesfénygömb, amely Fuerteventura szigetének Mafasca nevű dűnéi közt szokottmegjelenni, a vonatkozó krónikák szerint már évszázadok óta. A jelenségről amásodik világháború alatt több repülőgép pilótája is beszámolt: elmondták, hogya fénygömb hosszasan kísérte gépüket, sőt a kabinba is behatolt. Spanyol ufókutatók szerint a Kanári-szigetek igen népszerűek a fénylő földönkívüliekkörében. A Nagy Kanári-szigeten található egyik település neve ma Puerto de laLuz (a Fény Kikötője). A múlt századból több olyan leírás maradt fenn, amelyarról számolt be, hogy egy rendkívüli erejű fénygömb vonult végig a környéken,a föld felszínén, majd eltűnt a tengerben.” Bár ehhez semmi köze nincs ami discóknak.

A színpad üresen

Buddha vigyáz ránk

A tánctér

Pult

Vissza séta, s este jönnek a hangfalak, meg amúgy seárt a próba. Így megint bemegyünk. Egészen jó motyót kaptunk. Behringer Digital Pult DDX 3216, két aktív front,meg három kontrol hangfalat.

Amik egy kicsit betegek. De ugye mindig mindenkiabból főz, ami van. Ezeken felül végül mindenünk lett, kottatartó, hangszerállvány,ami sajna nem annyira stabil, mint az enyém. Ezzel egy baj van, nem is tudokúgy játszani, mint a sajátomon billeg a szintim, s ez felettébb zavar.Összerakjuk a cuccot, megszólal, próba. Mi azt hittük már pénteken jönnek avendégek, de nem. Minden esetre mi ott voltunk. Gyakoroltunk egy sort, s estepedig gyalog mentünk haza.

A következő két nap hasonlóan telt… Mindössze nem kellett minden este, beállítani a cuccot. Bár finomításokra mindig rászorul.

Utazás az ismeretlenbe, utazás a semmibe

2012-01-29T14:17:00.000Z

Utazás

Egy kicsitelőreszaladtam, az utolsó beszámolóról lemaradtak a képek, gépek... A Bécsikihalt repülőtérhez képest a Berlini tele volt.

Berlini reptér

Szerencsére ez a reptér,illetve az a része ahol mi voltunk nem túl nagy. Így gyalogolni sem kellett túlsokat, a sok cuccal. Egy szimpatikus padot választottunk, ücsürgés célzatából.

Mikoraz ember már egy napja talpon van, hát hogy is mondjam fáradt, egy kicsit. Végreindulás.

Nagyon helyes géppel repülünk tovább, és megint szerencsés voltam, nemült közvetlenül mellettem senki, így helyem is volt. Kétszer hármas kiosztásban voltak az ülések. Azt hittem fapados géppelrepülünk, de nem. Itt is kaptunk ezt - azt. Mondjuk jól is esett, éhes voltam.Nem úgy egyszerűen, hanem úgy - úgy keményen… Egészen jó utunk volt. Fotózni istudtam, és aludni is.

Felhők felett...

az ég...

édes álmokról mesél.

A kis kalandomat, pedig már ismeritek megérkezésünkkor.

Nem ishinnétek, mennyire nehéz tud lenni néhány, amúgy sem könnyű csomag. Alig tudtamkivonszolni magamat, a buszmegállóba. Az volt az infónk, hogy kettőkor megy abusz. Ami valószínűleg meg is történ, mert a helyi járat már nem volt ott.Szerencsénkre. Ami volt az egy hotel busz, a sofőr kérdezte, hova megyünk.Morro Jable a végcél. Mit is mondjak, azt gondoltam, hogy a sziget tele leszsűrű zöld növénnyel, na nem sokat tévedtem. Mivel vulkánikus sziget. Ezérteléggé kihalt a táj. Vannak sziklák, jobbra.

Sziklák jobbra.

Meg sziklák balra.

Sziklák balra.

Előttünk is vanegy kevés.

Sziklák előttünk.

Piros szikla, fekete, szürke. Jé házak.

Házacskák...

Mindig meglepődőm azon, hogyilyen helyen élnek emberek. A földművelés, sátor alatt, hogy a nap ne égesse kia termény, bár nem tudom mi él meg ilyen talajon. Nem egy oázis, az biztos. Hosszúnak tűnt abuszozásunk. Talán kétszer álltunk meg, kirakni a többi utast. A szállodákközelében egészen más a táj, mint ha nem is ezen a szigeten lenne az ember.

Pálmafák,zöld fű, városka. Lassan megérkezünk Morro Jablébe.

Jobbra...

Fáradtan csakarra tudtam gondolni, mikor érünk oda, s nem a tájjal voltam elfoglalva. Aszállásig hozott bennünket a buszos, persze nem tudta hol van, s vagy háromkört tettünk, mire megtalálta.

A lakásnagyon, jó. De tényleg. Na, nem úgy egyszerűen… Két szoba, konyha nappalivalegyben, fürdőszoba.

A konyha

Szobácskám

Kilátás az ablakból balra

Kilátás jobbra

Az én szobámnak az ablaka nem néz sehova, csak a szemköztifalra. Nem utcafront, ennek an előnye, nem hallom a kocsik zaját, amikor jönnek– mennek, éjszaka. A Tibikéknek sokat köszönhetünk. Mindent el tudtak intézni. Mégdumcsiztunk egy kicsit, s mikor már az alapfunkcióim, sem működtek megfelelően,Elmentem aludni.

Készülődés a nagy kalandra

2012-01-28T01:06:00.000Z

A felgyorsult események, avagy Pest megér egy rövid története.

Nos… Aligértem haza Amerikából, s egy kicsit fáradtan, betegen. Túlestem az egyszemhugicám szalagavatóján. Végre pihenéssel tölteném az estét, amikor megcsörrena telefonom. Ez azért nem furcsa a mai világban az embert hívják, mertbeszélgetni akarnak vele csak úgy, vagy akár a munka miatt is kereshetik. Hátengem az utóbbi miatt hívtak. Emberünk természetesen bemutatkozott, mondta hogyPéter. Én nyugodt szívvel végighallgattam a történetét. Ami nagyvonalakban akövetkező volt: Lenne egy munkája a számomra, itt a közelbe. Már akkor tudtam,hogy valahova a világ végére kell mennem, ismét. Amúgy már a telefonszámbólsejtettem, hogy nincs valami rendben. Kiderült a munka a Kanári – szigeteken van.Rögtön felcsillant a szemem, ilyen rémisztő télbe, mint am itthon van. Se hó,se hideg, mint ha nem is január lenne. S gondolván megelőző csapást mérek akiszámíthatatlanra, így elvállaltam a munkát. Azt is le kell szögeznem, hogyMagyarországon, jelenleg nem sok kilátás kecsegtetet. Megbeszéltük arészleteket, nagyjából. Mire lenne szüksége, mit szeretne játszani, milyenkilátások vannak. Valamiért rögtöntetszett a dolog. Nem voltam mostanában az a világutazó, mióta a párommalegyütt vagyok nem mentem sehova. Ez a dolog valami megmagyarázhatatlan okbólizgatni kezdett. Vonzott a lesz egy ház lent az óceán partján…

Jövés – menés,intézkedés jellemezte a következő napokat. Összetalálkozni a bandával, megbeszélnimindent. Videóssal videó felvétel készíteni. Természetesen ajánlani fogom őketmindenkinek, mert nagyon profi munkát végeztek. Hozzájárultak az eredményhez.Egy hét alatt minden megvalósul, ha igazán akarja az ember. Természetesen eznem csak az én érdemem, kellett hozzá az énekesnőnk Melinda, aki a videóvágásnál végig ott volt. A gitárosunk Tibi, aki pedig a hang utómunkáitkészítette el, igazán profi módon. Miután elkészül a videó, elkerült amegrendelőhöz, sínen volt a zenekar. Persze nagyban hozzájárult még a doboskolléga is, aki Fuerteventua szigetén intézte a dolgokat. Természetesensikerrel.

Három hetettudtam otthon tölteni, persze csak akkor hiszi el az ember a dolgokat, amikormár megtörténnek. Ezzel én is így voltam, nem akartam mindent az utolsópillanatra hagyni, valljuk be három hét rövid idő. Jövés – menés, intézkedés…Minden sikerült nekem is elintézni, gondolom nem is volt kérdéses…

Csomagolás…

A repülőrehúsz kilogramm poggyász adható fel, kézicsomagban nyolc. Nem sok, szinte márkevés. Ami azt illeti nagyon kevés. A hangszerem el is vitte a csomagom többmint a felét. Azzal is szembesülnöm kellett, az apró pakk miatt felettébbszűkösek a lehetőségeim, az egyéb dolgaim kivitelére. Hmmmmm… Három hónap egyakkora bőrönddel, amekkora a laptop táskám… No nézzük, mit lehet berakni ebbe amini helyre. Néhány alsó, zokni. Kiindulásnak jó. Ingek vagy három is. Rövidujjú, végül is csak melegbe megyek vagy mi a szösz. Kéne rövidnadrág is,legalább kettő, hopp megtelt… Ő… És akkor, és aztán. Kávé, sokat javít agondolkozásomon, így iszok egyet… És, tényleg. Kirakok mindent, s kezdemelőröl. Addig – addig próbálkozok, amíg eljutok a megvilágosodás szintjére, ezkicsi. Nem fog minden beleférni. Telefon. B – Terv hangszer állvány otthonmarad, mert nem tudok elhozni egy csomó fontos dolgot. No, újra. Kisbőrönd, segy utazótáska. Mennyivel több a hely, hihetetlen. Már még egy cipőm is befér.Remek, s végül mindent sikerült bepakolnom, hogy alig volt több mint húsz kiló.A kézipoggyászom is aluról súrolta a tizenöt kilót… Minden rendben, ez ígyműködik Ámerikában is így voltam, csak nem vittem utazótáskát.

Utazás…

Hozzá tartozikaz utazásunkhoz, hogy Bécsből indult a repülőnk. Napokig ment az agyalás azonmilyen módon fogunk mi kijutni oda. Több terv is elhangzott, hogy az énekesnőnkpárja visz ki bennünket. Aztán kiderült, az én autómmal kéne menni. Mert nekiknincs téli gumi a kocsin. Persze most is kiötöltem valami, amiben még akkor nemvoltam biztos, hogy működni fog. Felhívtam unokatesómat. Zsolti lenne egy,illetve két kérésem hozzád:

- Lehetséges lenne, hogy háromhónapot vigyázz a Piros autóra, mert nem merem kint hagyni a lakótelepen addig…A másik kérésem pedig, hogy a Piros autóval vigyél ki a reptérre bennünket.

- Természetes.

- Még azt nem mondtam, Bécsbe…

- Hova?

Szó szót követett, kifaggatott,mi ez az egész. Elmondtam mindet, amire kíváncsi volt. S természetese, igentmondott.

Szerdán estetíz körül indultam el otthonról. Elköszöntem Zsuzsitól és a cicáinktól. Ilyenhosszú időt még nem voltunk külön, mióta együtt vagyunk. Hat év úgy elszalad azember életében, észre sem venni.

Napok jönnek –mennek,

Holcammogósan, elsietnek,

Átölelnek,elmerengek…

Mentem a Zsoltinkhoz,ami nappal lényegesen egyszerűbb. Mert már jártam arra, de este azért nemfeltétlen igaz. El is tévedtem, rossz lehajtó... Végül megoldottam. Judittal isbeszélek pár szót – mondatot, tőle is elköszöntem. Kocsiba be, ablakot le. A csudákat,hiszen tél van… Január huszonöt, éjjel tizenegy. Nincs meleg, még nappal sem.Elérünk a találkozási pontra, ahol a többiek csomagját meglátva elsápadtam.Hozzájuk képest, én két kis szatyorral megyek… És tényleg. Az Melinda csomagjahuszonhat kiló. A gitárosé is hasonló… Meg még a kézipoggyász. Végre úton vagyunk. Bécsi reptér a cél,szerencsés utunk volt, se hó se eső nem esett, így korábban érkeztünk ki vagyhárom órával, nem inkább négy órával. Lazulás, várakozás.

Végre kinyitják a mikapunkat is, hogy menjünk csekkolni. Előtte egy csomagmérés, az enyém jó.Harminc dekával lépi túl a megengedett keretet. Nem hiába sakkoztam… A többiekétöbb egy cseppet, mint már említettem kb. tizenkét kilóval több. Tibi megkér,hogy pár dolgot rakjam be a táskába. hogy eloszoljon a súly. Persze, kinyitja atáskáját, s odaadja a neszesszerét, ami több mint egy kiló, meg előkap egyapplés billentyűzetet, amiben szintén van anyag, meg még ezt - azt. Pár apróság átkerült hozzám, így most nekem is túlsúlyom lett,nem elég hogy rajtam is van pár kiló felesleg, de most már a csomagomon is lett.Önként jelentkeztem, hogy először adom fel a poggyászaimat. Odamegyek egyszimpatikus nénihez, nem lehetett sokkal kevesebb, mint én. Kérdi hova utazok.Rögvest elvéreztem, nem tudtam kimondani a város nevét. Néz rám bután, a hülyekülföldi nem tud semmilyen emberi nyelven. Láttam az arcán, mire próbálokjavítani a helyzetemen. Hogy elnézést, de nem beszélek németül. Kár voltmegszólalni, olyan választ kaptam, amire nem számítottam. Ő angolul szólalt megállítása szerint. Hmmmm. Nagy nehezen felfogta az agyam mit kérdezett. Mirekezébe nyomom a papíromat, s már tudta mi a dolga. Mondja, van egy kis gond,nehezebb a csomagom a megengedettnél. Plusz súlyt kéne fizetnem hatvan eurót.Na nem. Kinyitom az utazóbőröndöt, s kiveszem belőle, a Tibi neszesszerét, megaz applés billentyűzetet. Kérdem így jó? Persze. A hangszer nemitt kell feladni, mert törékeny, hanem elöl. Már be volt csekklova. Tok kinyitvisszarak billentyűzet. Odamegyek a hangszer leadóhoz. Minden rendben kérdemszerényen. Persze. Volt a válasz. Ez az egy mondat, amit németül tudok. De itttökéletesen bevált. A többieknek is hatalmas szerencséjük volt. A Gitároscsomagja többletsúlyos volt, s a Melindáé felakadt, csak tizenötkilogrammot mutatott, de ők együtt mentek oda, így valamit beraktak a„könnyebbik” táskába. Sikeresen becsekkoltak ők is. A további nehézséget, akézipoggyász átvizsgálása okozott, mivel én most voltam Ámerikában, így már tudtam,amit hogy kell. Többiek nem hallgattak rám. Nekik egy kicsitnehezebben ment a dolog. Végül itt is átsuhantuk. Berlinben Melindaelőresietett, aminek a következménye az volt, hogy még egyszer átvizsgálták acsomagjait. Persze most sem volt semmi rejtegetni valója… A következő kaland, máritt történt a szigeten. Ugye én a hangszeremet, mit törékeny dolgot adtam fel,s külön csekkoltattam be, hát itt is külön érkezett… Amit én persze nem tudtam,s vártam a többi poggyásszal együtt. Persze nem jött, már mindenki elvitte acsomagját én meg bepánikoztam, nincs hangszer. Megkérdetem egy reptéridolgozót, hogy ennyi volt az összes csomag? Mert nem látom a zongorámat, azt mondtanézzem meg a másik kiadónál. Ott várt rám. Kimentünk, busz. Majd irányMorro Jable.

Utolsó nap

2012-01-10T12:04:00.000Z

És végezetül, az utolsó nap.Természetese ma sem tudtam aludni. Minek azt. Reggel nyolcra állított,ébresztő. Hatkor kikapcsolva, nehogy zavarjon, ha mégis megszólalna. Kisfetrengés még az ágyban, átgondolása az élményeknek. Készülődés. Tíz óráravártam az autót, illetve Álmos, hogy elvigyen még egy kis városnézésre. Addigmég van legalább négy óra. Szokásosnak mondható itteni rutin, fürdés, reggeli,blog. Összecsomagolás, tudtátok, hogy a szennyes ruha térfogata mindig nagyobb,mint a tiszta ruháé? Hiába hatogattam, vagy gyűrtem, csavartam, volt, amit kiis dobtam. Még se akart beférni abba a pici bőröndbe, amivel kimentem. Ezzel afolyamattal, egy órám ment el.

Rendet raktam.

Mert az jó...

Lebattyogtam a konyhába, egy igazi amerikai kávéért. Ami kicsit olyan, mint a német, híg. Szerintem ti is tudjátok a mondást, ha ló nincs szamár is jó. Kimegyek a teraszra, s a napon elszürcsölgetem. Nem is olyan rossz… Mivel még van időm így végigjárom még egyszer a házat, s elköszönök a zongorától.

Megérkezik Álmos. Kocsiba beablakot le… Ez már volt, de végre egy rendes váltó… Elvitt egy utósvárosnézésre.

Városnézés...

Elkattintattam egy csomó képet amiből, csak párat tudokmegosztani veletek. A Magyar emlékmű.

A Magyar emlékmű

Los Angeles

A város a távolból

Hollywood

X faktor

A csillagok

Az egyik kedvenc zongoristám

A másik kedvenc zongoristám

Shrek

Én és a Shrek legyőzhetetlen páros

Még egy kis városnézés

Berely Hills

És végezetül, az autópálya

Dugó fadugó bim - bamm benn van a lukban,

dugó fadugó, a parafa dugó.

A reptérre vezető út

És végül a reptérről

Ezzel jöttem

Még Los Angelesben felszállás előtt.

Az utazás csak most kezdődik, a fenti képen a szeme se áll jól a zongoristának... A fáradság... Persze, persze... Tizenhét órás utazás, ami manapság még sem olyan sok. Egy két évtizeddel ezelőtt, akár napokig is utaztam volna Ámerikába.

Szerencsére ez most könnyen ment, egy átszállással Londonban. Csütörtökön reggel keltem fel, este ültem a repülőre, s pénteken éjszaka érkeztem haza.

Világot látni mentem ki, s olyan élménnyel gazdagodtam, amit a képek nem tudnak igazán visszaadni, de szívesen megosztom az érdeklődőkkel személyesen is, egy pohár ital mellett.

Szerda

2012-01-09T08:08:00.000Z

Itt az ideje, hogy felfedezzem abelvárost. S mivel nem béreltem autót, így kénytelen leszek sétálni. Abuszmegállóig… Találtam közben két telefonfülkét persze az egyik sem működött…

Majd már hatalmas rutinnal, fel a 733-ra, addig vártam, amíg nem az jött.

Fel abuszra, a kedvenc feliratom: Kérjük, az ajtón hagyják el a járművet. Ezmekkora… Persze annyi eszem van, mint egy villának, s azért annak, mert vannakujjai, és tud zongorázni. Tovább sikerült menni a tömegközlekedési eszközzel.No ez akkor nem vicces, amikor gyorsjárattal mész túl akár mert az súlyoskilométerekbe kerülhet.

Még a szemüvegben is magas házak vannak...

Mint a képek is mutatják ,egy kicsit üres egy kicsit csöndes, egy kicsit koszos. Ha már itt vagyok, akkornézelődjetek ti is egy kicsit. Egészen a 5. utcáig sétáltam be.

A legjobban akorcsolyapálya tetszett.

A tűző napon. A huszonhat-huszonnyolc fokba. Nekiktetszett, és az a lényeg. A Tab ismét jó szolgálatot tett, mert volt, amikorannyira néztem a házakat, hogy nem tudtam, hogy vagyok. Amin viszont nagyonmeglepődtem, hogy egyszer csak csöng a Tab. No, mondom, nono, ennek a fele semtréfa, és képzeljétek talált wi-fi-t, s önállósította magát. Laci bátyjáékhívtak német országból. Így gyorsan váltattam velük néhány mondatot, éspróbáltam elérni SKYPE-n egy két barátomat. Persze olyankor nincs senkibejelentkezve, amikor kéne. No, mind egy.

A kép jobb sarkában található helyen ebédeltem.

Ha most elmondom mit ebédeltem, hogyel tudja menni WC-re biztosan ki fogtok röhögni. Már ide hallom. Benéztemezekbe a kis büfékbe, hogy hol van Toilette. Sehol, Ha Los Angelesbe megy azember sétálni, készüljön fel arra, hogy nagy húgyhólyagja legyen. Különbenbajba lehet. Hát nekem már minden bajom volt, úgy is éhes vagyok, gondoltamnaivan. Bemegyek az első étterembe, vagy pizzériába, vagy bárhova. Hát egyikbensem volt illemhely. Ez egyre keményebb, itt nincs mese. Na találok egysalátabárt, ahol van, de mondom magamba, nehogy már salátával szúrjam ki asaját szemem. Így próbálkozom az étteremkereséssel tovább. Persze nincs olyan,ahol minden együtt van. Kaja is WC is. Így vissza a salátabárba. Ember kérdezitőlem, jelzem tökéletes spanyol akcentussal. Milyen salátát kérek. Mindenmindegy alapon. Mondom zöldet. De még is milyet? Mit tudom én mi mit jelent,rámutatok a táblán található hármas számú salátára, na, olyat. Emberünk nemadta fel, csak nyaggatott tovább. És mit rakjak még bele. Mit tudom én, hát tedolgozol itt… De még is, mit rakhatok bele. A kreativitásom határtalan, éppszétdurranni készülő húgyhólyaggal. Mondom amit, a legközelebb van hozzád,piros, egy kis sárga, látok van Oliva bogyó, ez volt az egyetlen, amitfelismertem. És akkor még egy kis zöldet, meg még egy kis pirosat. Mikor már afinisben érezhettem magam, teszi fel a költői kérdést ember. Milyen szósztparancsol rá, s elkezdené sorolni a harminc különböző öntetet. Nem hagytam skimondtam, hogy Cézár öntetet szeretnék. Ebbe a nagy tortúrába persze meg isszomjazik az ember, s kérek még egy pohár gépi Colát a salátámhoz, light-ot hamár egészségesen étkezek ugye. Fizet, rohan a wc-hez, persze Zárva. Kulcs akasszánál. Odatolakszom a kasszához, másodjára, s végre megkapom a kulcsot.Ajtókulcs be elfordít, s nem történi semmi. Akkor a másik irányba fordít, Mégmindig semmi. Ismét szólok az embernek, hogy nem nyílik. Ja tudja, bele kellrúgni mert be van ragadva. Hát ez feltette az i-re a pontot. Ha még egycentivel van arrébb, akkó ott hugyozom össze magam. Persze ezután úgy ettem asalátát, mint ha rántott csirke lett volna.

Ebéd meg volt, meg a tortúra is letudva. Így nyugodt szívvel mehettem tovább, várost nézni. Olyan magas házak vannak, hogy csak, na. Tiszta nyócker az egész…

Még az igazi Metrót ismegtaláltam. Ami felettébb jól hatott az amúgy már csüggedt lelkemre, hogymégse teljesen bolondok ezek az amerikaiak.

Persze visszasétálni a buszmegállóigsem volt kis kihívás. Kreatívan mindentmeg tudok oldani. Térkép elő, megnéz, beállít, majd gyalogol. Azt már nem ismondom, hogy ismét marha sokat sétáltam. Mert persze most a buszmegállót nem találtam.És nem akartam visszamenni oda ahol leszálltam.

Végre megpillantom a MagyarokHázát, eme kis séta után. Mielőtt lepihennék, még megvárom a népi tánccsoportot,s dumcsizok egy kicsit, velük is. Közben megjön a gondnok néni, és a kislánya.Velük még egy kicsit elbeszélgettem, s mentem a szobámban aludni.

Kedd

2012-01-08T19:31:00.000Z

A napom úgykezdődött, mint bármelyik itteni, reggel semmi alvás, hátfájás. A dolog egyrekellemetlenebb. Tehát ébresztő reggel, blog, reggeli, visszafekvés.

Az nem lehet,hogy ne pihenjem ki magam sosem. Hiába vagyok a világ másik felén, éstényleg. Ha nem alszom, akkor nem tudokjönni - menni, így egy szabad napot adtam magamnak. És egészen sokáig az ágybanheverészve, néztem a szemhéjamat belűről. De gondolom, benneteket ez annyiranem érdekel, így az estéről mutatok néhány képet, amik egészen jól sikerültek.

A Magyarok Házáról, felmásztam a tetőre

Aház gondnoka, pontosabban gondnok nénije meghívott vacsorázni, s minden áron beakarta mutatni a kedvencét, hát nekem se kellett sokkal több, mondtam, hogyrendbe van. Ismét a régi téma, kocsiba be, ablakot le könyököt ki kettesbe be. A fene az automata autókat, direkt elrontja a játékot. Na, mind egy. Egy kis kocsikázás, mivel itt minden mindig közel van, így az a másfél óra hamar eltelt.

Persze próbálommegmutatni nektek az éjszakai várost. Az, aki mozgó autóból próbál, éjszakafotózni. Az vagy nem normális, vagy olyan cucca van, amivel ez lehetséges. Éninkább az első felé tendálok… és lassan elértünk a vacsora színhelyére, énbalga, csak ezt nem örökítettem meg. Így nem tudom megmondani hol vacsoráztam,kedden este. Érjétek be a vacsora képeivel, ilyet én még életembe nem ettem.

Vége vacsinak, még ugyanennyi kocsikázás, mintide, ha nem több egy kicsikét, mert mire visszaértünk valamilyen utat lezártak,s kénytelenek voltunk kerülni egy kicsit. Még egy kis városnézés.

Éjszakai Los Angeles

Amitől teljesen készen voltam, ilyen benzinkutat még nem láttam. Itt előre kell, fizetni. Ha elszámolod magad akkor kifolyik.

Középen a kis tévé.

Visszavitt a házba, s sietett istovább…

Hétfő

2012-01-05T07:50:00.000Z

Ismét sokat aludtam. Persze az időeltolódás, meg a fáradság.Meg az otthoni levegő vagy ki tudja miért, de ismét reggel hatkor keltem fel. Aszokásosnak éppen nem mondható napi rutin. Felébred, meglepődik, hogy ki tudszállni az ágyból. Még mindig nagyon kényelmetlen, na de erőt veszek magamon.Reggeli blog szerkesztést, hogy a szeretteim, a barátaim se maradjanak lesemmiről. Majd túratervezés. Térkép, cél kiválasztás, Oceánpart. Ami alegközelebb van.

Venice Beacha cél.

Persze minden sokkalegyszerűbb lenne, ha lenne autóm, de nincs. Illetve nincs itt. Így marad aMetrózás… Furcsa egy hely… Szal megkerestem a buszmegállót. Ami amúgy nincsmessze, de emígy igencsak. Nem tudom, hogy én szoktam e el ennyire asétálgatástól, vagy tényleg messzi van. Már abban is elfáradtam, amíg megtaláltama buszmegállót. Persze süt a nap, mert főzni nem tud. Amit nem bánok, csak nelenne huszonhat – huszonnyolc fok a napon. Persze árnyékban nincs annyi. Na,mind egy, sétára fel.

Utcácska

Egy kis rövidke utcán keresztül ballagok, ez visz ki a nagyobb utcára. A kisebbutcába, simán elférne nálunk négy sáv.

733 gyorsjárat, erről maradtam le

A nagyobb utcácskán van a buszmegálló,persze vagy háromsaroknyira. Ha ló nincsszamár is jó, de amíg valamelyik ideér, tovább sétálok, biztos, ami biztos. Mintkiderült a számomra, hogy nem vagyok elég rutinos. Mert felszálltam a 33jelzésű szerelvényre. Ami még nem baj, de minden fűszálnál megállt. Kicsit többmint egy órát buszoztam az óceán partig. Abrak a Tabra, most is jó szolgálatottett. Mikor már úgy éreztem, hogy teljesen rossz helyen vagyok, akkor térképelő. Gizi mindig tudta, épp merre járok.

Lassan leérek a tengerpartra, közben megcsodálom az épületeket. A postát.

POSTA

Egy két érdekesebb épületet.

És végre elérem az Óceánt. Na hogy pontos legyek, nem mentem fürdeni.Mert a homokos tengerparton, tele lett volna a cipőm. Ezt felettébb nem akartam,inkább a járdát használtam a gyalogláshoz…

Béci az Óceán partján

Leírhatatlan… A képek önmagukért beszélnek...

Ez itt a piac

Volt egy bolond zongorista, össze visszacsapkodta a hangszert. Nem csodálom,hogy nem kapott egy fillért sem. Vele élt a cicája, aki nagyon jól tűrte atömeget.

A bolond zongorista

A cicus

Legközelebb amikor arra sétáltam.

Kicsivelarrébb egy egész zenekar.

A Country zenekar

Egy darabig hallgattam a zenekart, nagyon ügyesek voltak. Igaz látszott rajtuk, hogy az utcán élnek. Nem mentem oda közel csak a távolból hallgattam a zenéjüket.

Sikerült egy olyan képet készíteni, amin szinte senki sincs

Nem is címezgetem, a képeket tovább.

Nehogy eldőljön...

Már csak egy szemüveg hiányzik...

Nem is címezgetem, a képeket. Gyönyörű kék égbolt, rengeted ember, éspredátor, bár biztos, hogy legyőzték, mert nagyon berozsdásodott. Ugyan azon azútvonalon sétáltam, visszafele is. De volt csodálni való így is.

A legyőzött

Ismét fel abuszra, s meglepve tapasztaltam, hogy egy jó barátom szintén jár már erre. Mertaz egyik képet úgy szignózták, hogy Zebi.

By Zebi

S mivelreggel óta semmit sem ettem, tudom, nem látszik rajtam. Nem hagyhattam ki, eztsemmi esetre sem. Ha kihagyom… Ahol jó lenni… Ahol jó enni… Az mindenhol,egyforma. A csudát, nem az. Nem elég, hogy lassú volt a kiszolgálás. Komolyan azon gondolkoztam, ebből nem hogy uzsonna nem lesz, de még vacsorasem. Megkaptam megettem. Jó volt, de nem olyan, mint otthon.

Ismét egyrövid séta, a szállásig, s pihi.

Az este

2012-01-04T00:43:00.000Z

Így,szilveszteri buli után kellőképpen fáradta, némi alvással a hátam mögött. Ellettem csalva vacsorázni. Persze örömmel mentem, mert addig is várost nézek.Kocsiba be ablakot le, könyököt ki kettesbe be, nagykirály a hangerő, csak vegyétek,lejjebb mert fáj a fejem. Egy rövidkocsikázás, az étteremig. Majd egy órán keresztül tartott. De végre oda értünk,s meglepődve tapasztaltam, hogy nem is Amerika, sokkal inkább Mexiko. Mondjuktudtam, hogy hova megyünk, illetve visznek. Kezdésnek körbejártuk a bazárt.Sokérdekességet láttam, s olyan kajákat, hogy csak, na, elmondani nem is tudom,inkább megmutatom.

Ismeretlen ételek

Ott alul malacka orr...

Fűszerek.

Még több furcsa fűszer.

És még több...

Egy igazi piac...

Lepény.

Azétterem ahol voltunk leírhatatlan, egy helységben 2 zenekar, a két végén ateremnek, egyszerre játszott mind a kettő.

Az egyik zenekar, jelzem nekem ők annyira nem tetszettek

Haközépre ült az ember, akkor csak a zajt hallotta, mi az egyikhez ültünkközelebb. Bárki oda mehetett énekelni. Nekemis mondták, hogy énekeljek, de nem mentem, pedig a Pedró kocsmájában magyarul…

A mi zenekarunk, ezekhez a srácokhoz voltunk közelebb.

Ésvégül a vacsora, halászlé. Persze nem olyan, mint otthon.

Az egy akkora adag leves volt,
hogy hárman ettünk belőle, s még haza is hoztam a maradékot.

Énkaptam a rákot, meg is szenvedtem vele.

Tengerikütyü halászlé…

Atöbbiek megették a vacsit, még én még a felénél se tartottam. Jelzem istenivolt. Még egy kicsit hallgattuk a zenekart.

A parkolóbantalálható oltárt megcsodálva.

Oltár a parkolóban. Oltári...

Egy kis éjszakai kocsikázásra vittek. Éjszakai képek nemlettek jók, mozgó autóból nehéz fotózni.

Los Angeles

Toronyházak

Bíroság

Rájöttem, hogy ha videót készítekaz sokkal inkább élvezhető lesz… Viszont azt nem tudom megmutatni egyelőre.Kocsikáztunk a városban egy órácskát, s hazavittek. Természetesen most semmaradhatott el a traccsparti. Még elköszönés előtt.

Szilveszter

2012-01-03T16:44:00.000Z

Egyérdekes nap, reggel ismét korán keltem fel. Nekiálltam blogot írni, azzal megrepül az idő. Lehetett már 10.00 óra, amikor neszt hallok lentről, mondom, megyek,és megnézem, ki van ott. Hát a szakács néni Julika. Beszélgettünk egy kicsit,és kiderült, hogy semmi segítsége nincs, így felajánlottam a két kezecskémet.Előétel, főétel, és a köret elkészítésébe. Ezzel a kis produkcióval el is menta napom. S már este 17.00, lassan készülődés, a vendégek már 17.45 körüljöttek.

A motyó

Béci és a motyó

Ennek a fele sem térfa, fel a színpadra. Egy kis hallgatót zongorázni, aminek az öregek felettébb örültek. Ahogy telt a terem, én is úgy kezdtem belejönni, mint kiskutya az ugatásba. Egy két slowfox, keringő. Végre vacsi, én is elfogyasztottam a disznótorosomat. Jöhetett a buli.

Tánc

És még mindig tánc

Buli

Természetesen a Szilveszteri, dalok nem maradhattak ki a repertoárból.És a mulatós zene sem. Egy kis jazz, egy kis magyar nóta, mikor szünetbe kimegyek,az egyik bácsika megtalál olyan dallal, hogy sose hallottam előtte. Mondtam neki,ha elénekli, eljátszom. Ez történt. Régen voltam ilyen jól sikerült buli. Mindenkitáncolt, még én is a jobb kezemmel fogtam a harmóniát a balba a mikrofont, s menta mulatozás. Mindenki jól érezte magát,közel nyolcvan fő jött el.

Nem mindenki táncolt.

ÁÁÁ

Mi maradtunk végig.

Reggel négyig játszottam, s hatig még beszélgettünk egy páran. Azután pihenni tértem.

Koránt sem volt vége a napnak. Mert jött az este.

Első nap

2012-01-02T14:50:00.000Z

Az időeltolódás miatt nem teljesen tudtam, hogy holvagyok. Bambultam a számomra ismeretlen plafont. Világos van, illene felkelni.Békakuszás, ami akár egy új sportnak is tekinthető. Eljutok az asztalontalálható órámig. S riadtan tapasztaltam, reggel hat. Nem ittam semmit, még mielőtt arragondolnátok. Az ágyam kényelmetlen egy kicsit, s fájó derékkal ébredni...

Elhúztama redőnyt és meglepve tapasztaltam semmi látnivaló.

A kilátás 1

De vanmég egy ablakom, s onnan egy helyes kis utcára látni, aminek az elején egy autószerelő-műhely.

Szóval korán van, mit lehet tenni, nem fekszem vissza, mertakkor sose kelek fel. Reggel hat,ismeretlen ország, fejtörő. Leücsörögtem, s próbáltam felvenni az otthoniakkal a kapcsolatot,több-kevesebb sikerrel. Ezzel el isszaladt, körülbelül két óra, ami azért volt jó, mert a felfedezhetnékem egyreerősödött. Kicsiben kezdtem a dolgot, megkerestem a fürdőszobát, s mivelfelhívták a figyelmemet, hogy mindig zárjam az ajtómat. Így már a szobaelhagyásával meg küzdöttem. Túl sok kulcsot nem kaptam, az viszonylag hamarmegvolt melyik való a zárba. Mivel a zárak itt fordítva működnek mit otthon,így elpepecseltem vele mire rájöttem, hogy zárom be az ajtót. Persze afürdőajtóban jut az ember eszébe, hogy azt a kulcsot nem rakta fel akulcscsomóra. Így irány vissza, szoba, ajtó, szenvedés, siker, kulcskeresés,ajtó bezárás, kisszenvedés, siker. Vetem egy kis fürdőt, természetesen olyanforró vízben, hogy aki látott volna, azt gondolná megégtem a napon.

Elindultamkis hazámból… Úgy is éhes vagyok. Mondom, meglesem a kajáldát közelről.

Mexican Food

Ham and eggs volt az aznapi reggelim, két tojásból készült,és valami krumpli cuccot adtak mellé. Egy kicsit olyan volt, mint a rösti, csaksokkal nagyobb, és nem volt annyira átsütve. Lelkesen befaltam a „mini”reggelimet, s tovább indultam.

Ham and eggs, meg rösti

Furcsákezek az Amerikaiak. Megtaláltam a metrót. No ez azért vicces, mert lejáratotnem találtam.

Metró csak a lejáró hiányzik

Most már értem, miért nem találta a lejáratot.

A metrószerelvény

Nemkísérletezem, tovább sétáltam. És, és, és, és, és… Megláttam a Hollywoodtáblát.

Hollywood

Térkép szerint, nem vagyok messze. Ott mindig minden közelvan, még az otthonom is. De gyalog, messzi van. Nem is vágtam neki. Bementemabba a boltba, amit ajánlottak. Szinte minden annyiba kerül, mint otthon. Bárvan egy csomó minden, ami olcsóbb. Nagybevásárlást tartottam, vettem kenyeret, lapka sajtot, vajat, kólát. Ésvisszaindultam.

Egy utcakép

Mikor ismét a szobám ajtajánál voltam, eljátszottuk megint,a bejutok vagy sem jelenetet. A fáradságés az alváshiánya miatt ledőltem és el is aludtam hamar. Ismét csak pár órátsikerült. Estre bejött a Magyarok Házába a vezetőség, s egy két tag is.Rakott krumpli volt a vacsora, ami isteni volt. Utána leültem a fiúkkalultizni. Egyszer csak megjelent egy idős bácsi, aki kint él már vagy ötven éve. S évente kétszer jön ide újságért, meg a magyarok társasága miatt. Egy kicsit süket volt.

Viccese volt, mert nem lehetett vele semmilyen nyelvenbeszélni. Illetve ez nem teljesen fedi a valóságot, magyarul értett, és angolulválaszolt. Felették neki a következő kérdést. Tudja e hogy a Mexikóiak, holtömik a kacsát, és hogy sok van-e.

A válasz: Igen sok van. Mint kiderül, Mexikói van sok. Ez ott a helyszínen vicces volt leírvanem annyira. Miután ismét kiderült, hogy egészen jól tudok ultizni, piros ászoszt nem oszt. Mindenki elköszön, s ismét aludni tértem.

Ámerikába jöttem

2011-12-30T21:34:00.000Z

Első nap

Gondolkoztam azon mi lenne a célravezetőbb, hogy hogyanmutassam be a kis kirándulásomat. S rájöttem így legegyszerűbb.

Kilátás

Csomag

Természetesen a reptéren érdemes kezdeni a fotózást hisz ide se jut ki minden nap az ember. S ez a pici csomag volt a kézipoggyászom.
Az utazásom december 29. kezdődött, a ferihegyi reptérről…

Indulás

Budapest Budapest te csodás...

A British Airways légitársasággal utaztam Londonba. Jó kis utazás volt, nem kerültünk bele szélviharba, s szerencsére ablak mellett ültem, így készítettem néhány képet.

És még reggelit is kaptam

Persze sok látnivaló nem volt, Európa felett végig felhős volt az ég.

Háttéreben amit a hegytető átlóg a felhőn.

Felhők felett

Itt egy kicsit közelebb

London felett még egy kört is tettünk pluszba, mert szeretjük a repülést.

Ez itt már anglia

És még egy fotó, ahol látszik ,hogy egy kicsit köd van...

A londoni vámnál, megviccelt egy kézfertőtlenítő palack. Benne maradt a táskám azon a zsebébe, amit egyébként nem használok. Kétszeri is átkutatták a laptop táskámat. Persze tele volt dróttal, táp, fényképező, meg a folyadékot tartalmazó, kis üvegcse...

American Airlines volt a következő, amivel jöttem tovább. Ez az út lényegesen hosszabb volt, mint az előző… és itt is ablak mellett ültem, mondták, hogy nem a legszerencsésebb, mert majd nem tudok felállni, amikor szeretnék, meg jönni – menni.

Ezzel a madárral repülök tovább

Szárnypróbálgatás

Nemsoká mi is így repülünk

Egyesegyedül...

Természetesen a baljóslatú embereknek megint nem volt igazuk, mert nem elég a kilátás, de mellettem nem ült senki sem. Így semmi nyomorgásba nem volt részem… Négyszer kaptam enni a repülőn, ami nagyon finom volt, s egyszer kommandóztam egy zsemlét magamnak. Mert már nagyon éhesé váltam. Ez az utazás nem volt annyira zavartalan, mint a másik, néha olyan hangokat adott ki a gép, hogy elgondolkoztam az élet nagy dolgain. És többször is rázkódott. Mindezek ellenére, tökéletes landolás, úgy rakta le a gépet a pilóta, mint ha nem is tudom csak egy papírt rakott volna le… Kb 10 perc késéssel érkeztünk meg, ami egy közel 11.00 órás repülőúton nem is rossz.Már nagyon vártam mikor indulunk tovább, hogy jöjjön végre a...

Nasi

Felszállás közben

Az idő mindent megold

Annak azért nagyon örültem hogy nem várták meg az utazómagasságot a kajával mert biztos nem ettem egy hete semmit, és egyébként is kicsi voltam meg nyűgös meg minden...

Szárnyacska, napocska,
felhőcske

Uzsi

Kanada

Még mindig Kanada

Egy jó felett...

Denvertől nem messze

Felhőcske hegyecske

És tényleg ufok járnak ide...

Folyócska

Az idő csak úgy szaladt, mint ha állna... Egyszer csak a semmiből jött a reggeli...

Reggeli

Los Angeles

Megérkeztem végre, a reptéren sokat nem fotóztam, sőt… Éppen kezdtem volna előkeresni a telefont, mikor meglátom Sárvári Álmos aki elém jött. Ráköszöntem, elbúcsúztam új barátaimtól. Bent voltam az autóba, s egy kis araszolgatás a dugóba következett… Ezek után át kell értékelnem a Budapesti helyzetet. Aki azt mondja, hogy otthondugó van, az nem mond igazat. Itt a HAT sávos úton ücsörögtünk. De nem egy irányba hat sáv, hanem mind a kettőbe hat hat. Közben felvilágosítást kaptam a városról, az itteni magyarságról, a munkáról, s úgy átfogólag mindenről, amit itt érdemes tudni…

A Magyarok Háza

A Magyarok Háza. Egy a város régi központjához közel eső területen van. Két utcával arrébb egy temető, (mint tájékozódási pont). A felhőkarcolók kb 15 – 20 percre, a tengerpart… 3 óra gyalog, azt meg se próbálom…

Az udvarról

Fenyő, és a Pálma jó barátok sokat beszélgetnek...

Amiért itt vagyok

Hirdetőtábla

Emelet

Klubhelyiség

Nagyon vigyázzon mindenki hogy hova megy itt...

Megérkeztem s a számomra legfontosabb emberrel felvettem a kapcsolatot, a konyhás nénivel. Mint kiderült, Kiskunlacházai és az Erzsike Béla formációt egészen sokat hallgatta annak idején… Amivel nem kis meglepetést okozott nekem, innentől kezdve teljesen az volt számára fontos, hogy Otthon mi van, amit meg tudok érteni… Így énnekem kellett mesélnem, ami fáradtan nem is egyszerű, sőt igazi kihívás feladat… Cseverésztünk egy kicsit, közben a hangtechnikát össze kellet rakni, mert a technikus csak este volt, így minden egyszerre történ. Álmos elköszönt, én meg megköszönten neki, hogy eljött értem. Még egy kicsit bűvöltük a technikát, s természetesen sikert arattunk. Megszólalt a cucc, bár fejtörést okozott a csatlakozó átalakító, és hogy mit hova dugjunk, hogy minden odaérjen. Persze áthidaltuk a nehézségeket. Közben megérkezett a gondnok néni. Aki a szakács néni lánya, és a két gyerkőce is. Velük is dumcsiztam egy kicsi, s megmutatták a szállásomat, a fürdőt, meg persze a Magyar házat mindenestül. És lassan elköszöntem tőlük, nyugvóra tértem.

A lakótelep

2011-04-21T15:47:00.000+01:00

Az Oszk-ba jártam tanulni, ott ismerkedtem meg a Németh Laci fiával, ifjabb Németh Lászlóval, s barátjával, Szabó Krisztiánnal. Mint kiderült van bennünk valami közös pont, a zeneszeretetünk. Feljártam Makádról Pestre, az Opus étterembe esténként zongorázni 2003 tavaszán. A tulajdonosék szerettek volna egy éjszakai klubbot létrehozni, mint amilyen Magyarországon, a 60’ - 70’ években volt. Sajnos nem elég az akarás, az étterem reklámozás nélkül nem ment olyan jól, mint mehetett volna. S a törzsközönségen kívül nem volt sok vendégünk. Kivéve amikor a Lacusék megjöttek. S ment az éneklés hajnalig. Az azért vannak a jó barátokon át, a Szállj fel magasrán át egy csomó dalt játszottunk, s énekeltünk. Blues improvizáltunk, természetesen szöveggel együtt… Közben fogyott a bor, a cigaretta. Előkerült a Krisztián basszusgitára. S egyik este hakni után a Laci is betévedt, s hozta a dobszerelését, s zenéltünk mulattunk…

Még abban az évben történt, hogy nem volt kivételesen szilveszterem. Így elfogadtam a meghívást Lacusékhoz. Minden úgy indult, mint egy átlagos szilveszter, illetve annyi különbséggel, hogy újkori emlékeimtől számítva ez volt az első amikor nem dolgoztam. Jót mulattuk ott is, mint mindig, szerencsére befogadott a társaság. S azzal szórakoztunk, hogy írtunk közösen egy dalt. A fő résztvevők természetesen mi hárman voltunk. Krisztián előkapta a gitárját, s valahogy hozzám került, én már akkor is tudtam, sose leszek gitáros, de ez ott senkit sem zavart. Mindenesetre jobbnak látták a többiek, hogy zongorázzak. Lacus meg énekelt. A közös dal:

A lakótelep, ahol lakom,

Van egy magányos kaputelefon,

Abba szólok, ha nincs kihez,

És már úgy érzem, hogy nem is lesz,

De eljön a holnap és én még várok rád,

Hátha egyszer telefonálsz,

De nem hívsz fel soha,

S nem tudom miért, csak azt tudom,

Hogy most már elég,

Magányos árnyak az udvaron,

Csak egy pár cipő a lábamon.

De eljön a holnap és én még várok rád,

Hátha egyszer telefonálsz,

De nem jön az álom,

Én nem hiszem,

Tudni fogom miért nem,

Csak azt értem belül itt mélyen,

Hogy hiányzol,

És nem vagy velem,

De eljön a holnap

És én még várok rád,

Hátha egyszer telefonálsz…

De nem lesz több holnap

És már nem is várok

Így többé ne is telefonálj...

Csak ezt tudom már…

Lacusék lejöttek hozzánk Makádra, egy szép nyári napon. Még sosem jártak ott előtte, s annak rendje módja szerint ott is ragadtak. Átlagos napnak készült, minden áron meg akartak verni egy számítógépes játékban, ami akkoriban nagy sláger volt. Több órányi küzdelem után kiderült számukra, hogy ez nem is annyira egyszerű feladat, így le is tettek róla.

Az után Lacus kibökte, hogy végül is azért jöttek, hogy segítsek nekik pár dalt felvenni. Mert szerelmes volt. Természetesen igent mondtam. Neki is álltunk elkészíteni néhány dalt.

Szóltam Dmc-nek, hogy hozzon egy keverőt, mert akkoriban nem volt jó minőségű motyóm, csak a számítógépem számított annak. Kisvártatva át is jött, összekötöttünk mindent, elkezdünk bohóckodni. Mindennél többet ér ha megmutatom az akkor készült felvételt…

Kell my szállj by ajazzman

Nem csak ezt a dalt vettül fel, hanem a közösen írtat is.

Lakótelep vol 1 by ajazzman

S pár év elteltével, egy unalmas délutánomon egy kicsit feldolgoztam.

Lakotelep by ajazzman

Basszusgitár...

2011-04-15T11:10:00.000+01:00

Dunaújvárosban laktunk, s a szüleim zenélni jártak, Erzsike Béla duóként voltak ismertek. Muterom arra gondolt, hogy jó lenne megtanulni valamilyen hangszeren. A basszusgitárra esett a választása, azért mert milyen jól mutat, hogy nem csak álldogál a mikrofonnal a kezében, hanem csinál is valamit a színpadon. S így történt, hogy vásároltak egy Musima De Lux nevezetű hangszert. Amiről azt érdemes tudni, hogy nem egy jó hangszer, s a muterom olyan ínhüvelygyulladást kapott tőle, hogy hetekig be volt gipszelve a keze. Így abba hagyta a rajta való gyakorlást. S a hangszer a tokjában bekerült a szekrénybe.

Eltelt pár év, s egy szép nyári napon, Nagy Csaba lejött hozzánk Makádra, s ott ragadt. Sok bolondságot csináltunk együtt, zenéltünk legfőképp, meg csajoztunk természetesen. Akkor már az Oszk-ba jártunk mind a ketten Esze Zsolthoz tanulni zongorázni. Hogy még többet tudjunk a zenéről, a vendéglátásról, együtt elkezdtünk rendezvényekre járni. Először a dömsödi Duna-parton egy sörözőben játszottunk stabilban ketten. A felállás eléggé érdekes volt. Ketten több hangszert szólaltattunk meg, persze nem egy időben. Yamaha szintetizátor, amiben kísérőautomatika volt a dobos és a basszusos is, ezen felül előkerült még egy harmonika is, meg persze a klarinétom. Ezekből állt a hangszerpark. Nagyon jó minőségű hangtechnikánk is volt még ehhez, Regent erősítő hangfal szett. A lényeg, hogy amikor én szintiztem, akkor a Csabi harmonikázott. Mikor a Csabi használta a billentyűt, akkor én vagy klarinétoztam, vagy a harmonikát nyúztam. Természetesen énekeltünk hozzá… Már ha azt éneklésnek lehetett nevezni…

Ott történt meg az - az eset, hogy a Csabi eljátszotta az első dalát egyedül. Én bent beszélgetek a pultossal, s hallom, hogy a Csabi bekezd… Kint játszottunk a teraszon, s volt az ajtó mellett egy vasrúd, ami a teraszt tartotta, s mikor a Csabi a refrénhez ért, „Egyszer megjavulok én…” én belekapaszkodtam s segítségével beugrottam a kerthelység közepére, a zenekari pódium elé. S elkezdtem úgy dülöngélni, s túlzásba esett mozdulattal úgy tettem, mint aki énekel. Persze a kollega ezt meglátván rögtön elkezdett nevetni, mit nevetni, röhögött, mint a fakutya. Az volt ott az utolsó esténk, a tulajdonos nem vette jónéven, hogy így kigúnyoljuk a kedvenc előadóját. De mi jót nevettünk…

S egy szép nyári napon. Csabi megtalálta a basszusgitárt a szekrényben. Kicsomagolta, megállapításra került, hogy milyen szép, nekitámasztván a szekrénynek megpengetvén hangot is adott. Olyan volt, mint a nagybőgő. Egy kicsivel később, előkerült a hangfal, a keverő. S már tényleges hangon tudott megszólalni. Mennyire nem értettünk ahhoz a hangszerhez, az egyszerűen elmondhatatlan. Annyit tudtuk, Muterom elmondása alapján, hogy E, A,D,G-re kell behangolni a húrokat. Milyen egyszerű, behangoltam a gitárt. Mint utólag kiderült fordítva. Mert nem jó irányból kezdtem behangolni. Ugyanis nekem a legvékonyabb húrt sikerült E-re hangolnom. ez azért vicces, mert a legvastagabb húrt három hanggal feljebb hangoltam, mint azt kellett volna. Mit tudtam én, hogy nem úgy van jól. Szólt, és én játszottam rajta. Egészen addig, amíg a legvékonyabb húr el nem szakadt. Azt ugyanis hat hanggal húztam feljebb, mint kellett volna. Irány pest hangszerbolt ott mondták, hogy hogyan kell behangolni egy ilyen hangszert. Nem kicsit röhögtek ki, amikor elmondtam mi történt. Ez van.

Miután a hangszert végre sikerült jól behangolni, érdekes sokkal könnyebb volt rajta játszani, mint előtte, bár nekem úgy is ment. Szerencsére itt csak egy hangokban kell gondolkozni, s nem úgy, mint a zongorán. Viszonylag hamar elsajátítottam a rajta való játékot, s hétvégén már jött is velünk haknizni. Mindez egy hét leforgása alatt.

Ráckeve, Zsuzsika vendéglő. Akkoriban szerettek bennünket a vendéglősök nagyon. Most is, de már nem akarnak megfizetni… A vendéglő a főnökasszonyról kapta a nevét, pici kis helység. Bent öt asztal, kint a teraszon három. A zenekar a bárpult mellett kapott helyet, hogy közel legyen a pálinka, ha szomjasak lennénk. Mert akkoriban szerettük a pálinkát. Egy ilyen estén, a kedvenc kalapommal a fejemen, bent a sarokban zenéltünk. A Csabi zongizott, én basszusgitároztam, a magam módján. Több olyan eset volt, hogy tűvé tette a szintetizátort a Csabi, én meg az alaphangokat pengettem, feltéve, ha A dúrban, vagy A mólban volt a dal. És ez épp ilyen volt, elaludtam zenélés közben. A kalapomat természetesen annyira volt a fejemre húzva hogy ez ne tűnjön fel senkinek, csak egy kis bibi volt vele hogy a Csabi befejezte a dalt, én nem…

Alakítottunk egy Jazz Quartettet Just Friend’s néven. Ebben Csabi zongorázott, Német László dobolt, Tihanyi Péter szaxofonozott. Én meg basszusgitároztam. Német Lászlóról annyit érdemes tudni, hogy az Oszkban dolgozik a mai napig, ott ismerkedtünk meg vele. Tihanyi Péterről pedig annyit, hogy zongorista. Már játszhattam a hangszeren vagy egy éve, amikor belevágtunk ebbe a zenekarba. S azért én lettem a basszusgitáros, mert szerettem azokat az embereket, s velük akartam zenélni. Ami természetesen a mai napig is így van. Lett egy felkérésünk Szigetszentmártonban, egy sörfesztiválon játszhattunk két órát. Természetesen előtte próbákra jártunk fel Pestre, s egyszer az egész brigád eljött hozzánk Makádra, a szomszédok nagy örömére. Végre eljött a várva várt nap. A rendezvényre nem tudott eljönni a Laci, de küldött maga helyett egy dobost, akit Fábián Lászlónak hívtak. Nem láttunk, nem is ismertünk előtte. Késve értek oda, a testvére hozta el és eltévedtek. Úgy indított a friss dobosunk, hogy elnézést kérek a késésért, mindenkit meghívok egy sörre. Laci, egy alacsony ember volt, s valami baja a gerincével, mindig rosszban sántikált emiatt. Minden a helyén, kezdhetjük a koncertet. Tartottam tőle, mi fog történni, de végül jól sült el a dolog… Olyat alkotott a dobok mögött, hogy egyszerűen fantasztikusan éreztem magam. A koncert slusszpoénja a Desafinado című dal magyarul, amit én énekeltem.

Klarinét...

2011-04-13T11:00:00.000+01:00

Hosszas vándorlás után kikötöttünk Ráckevén. Úgy nézett ki, hogy a család ismét összeáll. Köszönhető annak, hogy szüleim nem éltek egy ideig együtt. Itt ismét minden rendben volt. Mivel nem volt zongorám, s szerettem volna zenét tanulni, Ápulóm beíratott a Ráckevei zenesuliba, harsona szakra. Miért arra, azt a mai napig nem tudom. Hamar kiderült, hogy ez a hangszer nem nekem való. S kerestek nekem valami olyat, amit könnyebben meg tudtam szólaltatni. Azért a klarinétot, mert akkor hamarabb meg tudok tanulni szaxofonon. Persze nem tudtam. Mindenesetre a klarinét tetszett, mivel a Móriczban tanultak nem tűntek el nyomtalanul, így a zeneelmélet könnyen ment, már csak gyakorlati tapasztalásra volt szükség. S viszonylag sokat gyakoroltam, heti két órát a suli előtt... Az ottani általánosba illeszkedtem be a legnehezebben. Tizenkét évesen már semmi sem olyan egyszerű, mint azt gondolnák az emberek. Mindenesetre itt is akadt meghatározó ember az életemben, Mester József, akivel a logikámat edzettük, és rengeteg szendvicset ettünk...

Lehettem már tizenöt éves amikor kiderült, a klarinét nem bizonyul annyira jó barátnak, mint a zongorám, s az otthon található szintetizátort nyúztam. Persze nem a klasszikus darabokkal, hanem könnyűzenével. Aztán egyszer elmentem Ápulómmal a helyi klubba fellépni. Bár ha azt mondom, hogy a Lépcsős kocsma, akkor mindenki érteni fogja, és ismerni is. Szinte minden este szólt a zene. És én klarinéton játszottam. A vendéglő egy, a vendéglátásra alkalmasnak alig mondható helyiségből állt, mert kicsi volt, büdös, ráadásul meleg volt a sör... A vendégek szerették az apa - fiú duót, s abban az időben ismerkedtem meg a vendéglátózás minden szépségével, s tettem szert szakmai gyakorlatra. Már tudom, hogy sokkal hamarabb össze tudtam pakolni a hangszert, mint Apum a szintetizátort, s mivel a kocsmától alig két percre laktuk, így már rég aludtam amikor ő még csak hazaért...

Akkor történt, hogy meghívtak bennünket Jugoszláviába egy esküvőre vendégnek. Mivel tudták hogy zenélünk, így megkértek bennünket, arra hogy sátorállítás napján zenéljünk, meg sátorbontás napján is. Három napos lakodalom, háromszáz fős vendégsereg és a Szivárvány zenekar. Még reggel kilenckor is táncolt a nép. S nekem a harmadik napom Apósom volt... Szép idők voltak...

Sajnos, nem tanultam meg rendesen klarinéton játszani, de kb nyolc évig játszottam rajta mégis. Ha egyszer lesz kedvem meg időm, akkor előveszem a hangszert és feljátszok egy dal, csak az emlékezés kedvéért.

Gyerekzene

2011-04-13T09:21:00.000+01:00

Hányattatott sorsú gyereknek érezem magam. Így felnőtt fejjel. A szüleim folyton jöttek-mentek a kis országba, mint akik be lennének sózva, s így én is mentem velük mindig. Több általános iskolába jártam, mint egy normális ember összes iskolája az egyetemi képzéssel együtt. Következmény, nem voltak barátaim, csak a zene. Bár hazudnék, ha azt állítanám hogy nem voltak, mert mindig volt egy két jó barátom, akikkel sok hülyeséget csináltunk, mint a gyerekek általában.

De minket a zenei rész jobban érdekel jelenleg. A Móricz Zsigmond Ének-Zenei általánosban kezdtem zenei tanulmányaimat. A felvételire most is emlékszem. Abban a teremben volt a meghallgatás, amiben később az énekóra. Amiből természetesen sokkal több volt, mint egy átlagos általánosban. S a hosszú várakozás után végre bejutva, lelkesen énekeltem egy dalt, s mivel Ápulóm szinten zenész volt, így zongorán is tanítgatott a maga módján. Felvettek, nem volt kérdéses.

Már hét éves koromban zongorázni tanultam, igaz a kötelező dolgok sosem az igaziak, de hát ez van, ha gyakorolni kell, akkor gyakorolni kell, nincs apelláta. Azt sosem értettem, hogy miért mondja azt a Tanár úr, hogy a szerző ezt gondolta amikor ezt a darabot alkotta. Ott volt talán? Tettem fel a pimasz kérdésemet nyolc évesen, mikor az első nehezebb klasszikus darabomat tanultam. Már akkor is lázadónak számítottam?

Abból az időből nincs sok kép...

A legjobb barátom nevét azért megemlítem, akire még a mai napig emlékszem, Kovács Gábor Pál. S már akkor is a kockás ing volt a viselet.

A szüleim rendezvényekre jártak zenélni, Ápulóm otthon gyakorolt sokat, s szólt az Osibisa.

Szárnypróbálgatás

2011-04-13T08:58:00.000+01:00

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy meg kellene örökítenem az emlékeimet. Amiket utazásaim során gyűjtöttem össze. S miért ezt a címet választottam? Mert a dal rólam szól, s az életemről...

"Filléres emlékeim oly drágák nekem

Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen
Filléres emlékeim oly drágák nekem
Ők tudják, mennyit ér az életem."

Ha nem úgy emlékszem mindenre, ahogy az ténylegesen történt, az azért lehet mert már régen volt... S ezért előre is bocsánatot kérek mindenkitől.