Az időeltolódás miatt nem teljesen tudtam, hogy hol
vagyok. Bambultam a számomra ismeretlen plafont. Világos van, illene felkelni.
Békakuszás, ami akár egy új sportnak is tekinthető. Eljutok az asztalon
található órámig. S riadtan tapasztaltam, reggel hat. Nem ittam semmit, még mielőtt arra
gondolnátok. Az ágyam kényelmetlen egy kicsit, s fájó derékkal ébredni...
Elhúztam
a redőnyt és meglepve tapasztaltam semmi látnivaló.
 |
| A kilátás 1 |
De van
még egy ablakom, s onnan egy helyes kis utcára látni, aminek az elején egy autószerelő-műhely.
Szóval korán van, mit lehet tenni, nem fekszem vissza, mert
akkor sose kelek fel. Reggel hat,
ismeretlen ország, fejtörő.
Leücsörögtem, s próbáltam felvenni az otthoniakkal a kapcsolatot,
több-kevesebb sikerrel. Ezzel el is
szaladt, körülbelül két óra, ami azért volt jó, mert a felfedezhetnékem egyre
erősödött. Kicsiben kezdtem a dolgot, megkerestem a fürdőszobát, s mivel
felhívták a figyelmemet, hogy mindig zárjam az ajtómat. Így már a szoba
elhagyásával meg küzdöttem. Túl sok kulcsot nem kaptam, az viszonylag hamar
megvolt melyik való a zárba. Mivel a zárak itt fordítva működnek mit otthon,
így elpepecseltem vele mire rájöttem, hogy zárom be az ajtót. Persze a
fürdőajtóban jut az ember eszébe, hogy azt a kulcsot nem rakta fel a
kulcscsomóra. Így irány vissza, szoba, ajtó, szenvedés, siker, kulcskeresés,
ajtó bezárás, kisszenvedés, siker. Vetem egy kis fürdőt, természetesen olyan
forró vízben, hogy aki látott volna, azt gondolná megégtem a napon.
Elindultam
kis hazámból… Úgy is éhes vagyok. Mondom, meglesem a kajáldát közelről.
Mexican Food
Ham and eggs volt az aznapi reggelim, két tojásból készült,
és valami krumpli cuccot adtak mellé. Egy kicsit olyan volt, mint a rösti, csak
sokkal nagyobb, és nem volt annyira átsütve. Lelkesen befaltam a „mini”
reggelimet, s tovább indultam.
 |
| Ham and eggs, meg rösti |
Furcsák
ezek az Amerikaiak. Megtaláltam a metrót. No ez azért vicces, mert lejáratot
nem találtam.
 |
| Metró csak a lejáró hiányzik |
Most már értem, miért nem találta a lejáratot.
 |
| A metrószerelvény |
Nem
kísérletezem, tovább sétáltam. És, és, és, és, és… Megláttam a Hollywood
táblát.
 |
| Hollywood |
Térkép szerint, nem vagyok messze. Ott mindig minden közel
van, még az otthonom is. De gyalog, messzi van. Nem is vágtam neki. Bementem
abba a boltba, amit ajánlottak. Szinte minden annyiba kerül, mint otthon. Bár
van egy csomó minden, ami olcsóbb. Nagy
bevásárlást tartottam, vettem kenyeret, lapka sajtot, vajat, kólát. És
visszaindultam.
 |
| Egy utcakép |
Mikor ismét a szobám ajtajánál voltam, eljátszottuk megint,
a bejutok vagy sem jelenetet. A fáradság
és az alváshiánya miatt ledőltem és el is aludtam hamar. Ismét csak pár órát
sikerült. Estre bejött a Magyarok Házába a vezetőség, s egy két tag is.
Rakott krumpli volt a vacsora, ami isteni volt. Utána leültem a fiúkkal
ultizni. Egyszer csak megjelent egy idős bácsi, aki kint él már vagy ötven éve. S évente kétszer jön ide újságért, meg a magyarok társasága miatt. Egy kicsit süket volt.
Viccese volt, mert nem lehetett vele semmilyen nyelven
beszélni. Illetve ez nem teljesen fedi a valóságot, magyarul értett, és angolul
válaszolt. Felették neki a következő kérdést. Tudja e hogy a Mexikóiak, hol
tömik a kacsát, és hogy sok van-e.
A válasz: Igen sok van.
Mint kiderül, Mexikói van sok. Ez ott a helyszínen vicces volt leírva
nem annyira. Miután ismét kiderült, hogy egészen jól tudok ultizni, piros ász
oszt nem oszt. Mindenki elköszön, s ismét aludni tértem.