Trogír

Trogír. Már másodszorra jutok el ide. Először azon voltam teljesen oda, meg vissza. Micsoda bravúr beparkolni ide ezzel a hajóval! Túl sok képet nem tudtam készíteni. De most. Most igen. Egy kis séta a városban. Ez legutóbb kimaradt.

A kép kompozícióját próbáltam egy barátoméról koppintani, több kevesebb sikerrel.

És akkor jöhet a séta.

Sajnos az épületek nevét itt nem fogom tudni.

Helyes kis utcácska.

Kirakat

Sajnos nem sokat tudok itt lenni. De le vagyok nyűgözve.

         A sétám véget is ért. Annyira jó hangulatú ez a város, hogy bekerült a kedvenceim közé. Pedig mindössze kétszer voltam itt. S másodszorra is annyi időm akadt, hogy körbesétáltam a belvárost.

(Jut eszembe: ezt a bejegyzést telefonnal készítettem. Szöveget, képeket is.)

Rovinj

       Egy varázslatos kisváros. Először amikor itt jártam, az idő nem volt kegyes hozzám. Szakadt az eső. Nem mintha nem szeretném az esőt, de abban nem tudok fényképezni. Így nem mentem sehova. Készült pár kép a hajó mellől. Már csak azért is, mert itt még nem jártam. S bizakodtam abban, amikor legközelebb itt leszek, akkor szép idő vár.

       Ennél a résznél eredt el az eső... Nem - nem, esőben nem megyek sehova. Drága a cuccom ahhoz, hogy eláztassam.

       Visszaérkeztünk. Este. Ezen azért meglepődtem. Egész éjszaka ide voltunk kikötve, így lehetőségem adódott arra, amire amúgy még nem. Hogy este sétálgassak a városban.

       Az utcák kihaltak, hideg októberi éjszaka. Pár filippin sétálgat el mellettem. Kérdeznek, merre találnak éttermet nyitva. Hát srácok, annyira ismerem ezt a helyet, mint ti. Ebben maradtunk. Továbbmentek. Én meg az állványra helyezett fényképezőgépemmel fotózgatni kezdtem.

Az egyik kedvencem.

56 emlékmű...

Közelről iszonyatosan magasnak tűnt.

Na ilyet nem tudok készíteni sokat.

Az óratorony

Szerencsére az éjszakai sétálgatás nem fárasztott el teljesen, így maradt energiám reggeli sétára.
Fényképezőgép, hátitáska, a szokásos túrafelszerelés.

Azt hiszem, megtaláltam a tökéletes szöget...

56 Emlékmű nappal

A nagy sétálgatásban jól megéheztem, így kivételesen reggelizőhelyet kerestem magamnak. Mivel nem akartam a felszolgálókat bosszantani azzal, hogy fotózom őket. Így csak a kilátást örökítettem meg, két harapás között.

Kicsit netezés, a szokásos teendők. S irány vissza a hajóra.