Második évemet töltöm itt a hajón. Mivel most speciális úton
vagyunk, így olyan helyekre is eljutok, ahova eddig sosem. Igaz, most is
Horvátországban hajókázunk - még. Borús délelőttre virradt a nap, igazi őszi idő
köszöntött ránk. A képek java is szomorú. Nem a kedvem rossz, csak az idő.
Egyébként is szórt fényben ezzel a felszereléssel nem lehet jó képeket készíteni. Mindenesetre
megpróbálom visszaadni a város hangulatát, az őszit.
Egy hatalmas zongorabillentyűzet fogadott. Ez lenne az
én városom? Talán.
Ahhoz, hogy ne tévedjünk el, mindig legyen nálunk térkép. Ha nincs akkor fotozzunk egyet.
A nap mindig szembe süt! Most nem zavar nagyon, mert a felhőn keresztül alig jön át a napsütés.
Amint mondottam bele mék'! Betartottam az ígéretem.
A kövek, oszlopok kívülről is láthatóak. Csak azért furcsa mert máshol ezeket is beépítik, ahogy itt is, csak nem ilyen módon...
A templom melletti harangtorony megmászható. Annak, akinek van kedve, meg ideje, csak ajánlani tudom. Szeretek magas helyekre felmászni, de ez azért kihívást jelentett. (Nem akkorát, mint a Ráckevei net-építés)
A hajónkból csak ennyi látszik... Néha még ez is sok.
A kilátás lenyűgöző!
Ott voltam fenn! |
A templom természetesen be volt zárva, egy sötétített üvegajtóval - csakhogy ne lásson be a turista. Ez engem nem akadályozott a fénykép készítésében.
És visszaérkezés. Kb. három óra alatt körbe lehet járni a félszigetet, ha az ember fia-lánya a múzeumra is kíváncsi, akkor talán egy picivel több. Nekem mindenesetre nagyon tetszett ez a város.