Dikili

     Egy pici kis kikötő. Ahova önszántamból szerintem sose jövök. Ha már erre sodort a szél, akkor sétálok egyet. Meg kellett állapítanom: nem az a kimondott turistafalu, ahova csak azért jön az ember, mert szép. Nem, nem az. Ellenben tiszta. Itt is vannak lepukkadt házak. S szegénység is. A sétám az ismeretlenbe, a szokásos módon. Zene agyba, valami vidám, hogy jó kedvem legyen. Napocska sütögeti a pecsenyéjét, persze tartalék lángon. Bár épp eléggé, hogy ne fázzak. 

Mint minden rendes kikötőben itt is a névtábla jelzi, hogy hol is vagyunk.

Hangulatos terasz.

A hős!

Itt is szeretik a színes lépcsőket.

Akar taxizni valahova? Nem, nem akarok.

Sorsjegyet tessék!

Cipőpucoló mester.

Egy érdekes fa.

Kávédaráló. Hát, ilyet se láttam még.

Nyilván török zászló mindenhol, hogy biztosan tudd, hol is vagy.

      Nem sokat voltam kint - két okból sem. "A" ok: mer minek. "B" ok: nincs igazán látnivaló. Így élnek az emberek egy kisvárosban, otthon is. Mindenki teszi a dolgát, próbál életben maradni. Beültem egy krimóba, neteztem vagy fél órát. Jött egy cica koldulni, próbáltam vele kommunikálni, de nem értett magyarul. S visszabaktattam a hajóra. 

     
       U.I. :  A vendégeinket nem ide viszik ki, hanem valahova, amit még nem láttam, de majd egyszer azt is megnézem.