Egy délutáni séta Kusadasiban

Mivel már párszor jártam itt. Mindig szemezgettem a kikötőben található várral. No, mondom: most eljött a kellő idő, alkalom. Irány a vár. Fényképezőgép előkerül a táskából. Indulás a várba, ami nem budai, de rám vár... (Juj, ez most azért nem volt túl jó...) Meg kell említenem hogy azért itt is rendesen hideg a tél, s olyan szél fúj... Mindegy. Ez a remek alkalom.

Madarak szigete

Végre a bejáratnál. Akkor közölték, hogy egyébként nincs nyitva. Már vagy két éve. Ejnye. Mondom magamnak: most akkor mi legyen? Ahogy a hoteligazgató kérdezné egy kérdésem után. Kérdik a srácok, hány fő akar bemenni. Mire mondom: én egyedül. Ja, semmi gond, akkor beengedünk, körbevezetünk. Upsz... És így jutottam be a két éve lezárt várba, ahol a felújítási folyamatok zajlanak. Reményeik szerint nyáron nyit újra.

A biztonsági őr úr, És a barátja, akik beengedtek.

A tábla maradjon emlékül az örökkévalóságnak. Én meg tanuljak meg törökül...

A bentlakó. Mert hogy laknak ám itt. (mások is)

Irány vissza a hajóra.