Már most sem tudom a nemzeti park nevét. De legalább a helyét sem. Viszont nem foglalja a helyet a memóriámban. Legalább ennyi előnye van. És most a kerettörténetre is ejtsünk szót.
Előző este a fönciasszony'néni, csak így lazán, megkérdezte: lenne-e kedvem. Lenne. Naná, hogy volt. Micsoda kérdés az ilyen. Reggel kishajó, iszonyat hullámok. Ezúttal akkorák, hogy már szinte én is tengeribeteg lettem. Azért mégsem. Ilyenkor nagyon nehéz kijutni a partra. Gondoltam, hogy kijutunk, majd következik egy séta. Persze. Én, kis naiv, legközelebb leellenőrzöm, hogy hova megyek. Kis-hajókázás után egy kicsivel nagyobb hajókázás. Csak mert ugye nem vagyok eleget a tengeren... Végülis a lényeg a képek...
