Első pár hónap. Második felvonás.

Hol is hagytam abba tegnap? Megvan Sorrentónál... Amitől leesett az állam. Az utazásom természetesen nem maradt abba. Pár hely megint kimarad, mert ott is jártam már... Messina, amúgy a hely semmit sem változott. Volt még egy helyszín, de ki emlékszik mindenre? Majd jött Görögország első megállója. Lakonia. Ahol semmi említésre méltót nem láttam. Mondjuk az orromig is alig a reggeli ködben...

A város a sziklafalon.

Lustaságomnak köszönhetően nem sétáltam el a sziklába ágyazott városkáig. Majd legközelebb.
Mikonosz - ahol még nem jártam, illetve azóta már többször is. Az óváros mesébe illő, a kávé rossz és drága.

       És most álljunk meg egy szóra. Mert hosszú idő után végre eljött az idő, hogy találkozzak a párommal. Szeretném megosztani veletek, ő a legcsodálatosabb teremtés. Képes volt miattam két napot utazni. Athénról már készült blogbejegyzésem. Így most az volt a legfontosabb hogy együtt legyünk, ha csak egy kicsit is.

Az a fél nap nagyon gyorsan elszaladt. Jó lett volna többet együtt lenni. Remélem erre lehetőségem adódik, amikor letelik szerződésem, s nem szúrom el ezt a csodát.

 Jött a következő kikötő. Évia. Ilyen helyeken miért állunk meg, egyszerűen nem értem. 

Majd Leszbosz szigetén elmentem fodrászhoz... 

A következő "megálló" Isztambul. Mivel most nem állt meg a hajó. Így csak majdnem megálló... na de itt is jártam már, így semmi gond. Legfeljebb a zenész barátaimmal nem tudtam találkozni. Majd legközelebb. És-és... ÉÉÉSSS... Eljutottam Bulgáriába. Burgasz kikötője nem szép. Na de legalább nem kis-hajókázás, mert azt annyira nem szeretem, kimondottan utálom... 

A város viszont helyes...

Majd Konstanca. Nem is tudom, mit mondjak: sejtettem, hogy nem szép - de olyan... Inkább hagyjuk... Mindenesetre itt is kattintgattam, mint akinek semmi más dolga sem akad...

Apropó, a hajónk most járt itt először, s rezesbanda fogadott bennünket.

Egy laza félórás séta, a szépnek éppen nem nevezhető helyen... Meg kellett állapítanom, hogy iszonyatosan nagy a kikötő...