Mostanában nem sokat írtam, fene a lusta fejemnek. Remélem meg tudjátok nekem bocsájtani ezt a bűnömet. Amikor akad egy kis netem, rögtön a párommal dumcsizok s megszűnik a világ. DE ez természetes, aki ilyen körülmények között él mint mi. Ezalatt a pár hónap alatt beutaztam a fél világot. Nem túlzok tényleg... A kalandom kezdődött Karib tengeren, s most Kotorban ülök a kedvenc vendéglátóipari egységemben. Cézár kávézó.
"Annyi minden történt, annyi minden változott..." ahogy a dal is mondja, illetve annyi minden nem is. Mindössze én öregszem. Legutóbb ott hagytam abba, hogy valahol a Karib tengeren voltunk kikötve. Na nem most szeretném bepótolni az elmulasztott időt, de legalább képekben beszámolni az utazásról.
Indulásunk Európába. Amit mit ne mondjak: nagyon vártam. Okés. hogy eljutottam ide is, fürödtem a Karib-tengerben, de mégiscsak jobb egy kicsit közelebb a hazához...
Mint azt tudjátok, és ha eddig nem, akkor most már biztosan, van egy tengerész hagyomány: miszerint az új legények akik először szelik át az Atlanti óceánt azoknak egy beavatáson kell részt venni, nehogy megharagudjon a tenger szelleme... Az ördögök...
Hát én meg mint a... Mindenki azt gondol bele amit akar... Szabadon választott...
Szerencsésen fel lettem avatva, olyannyira hogy ennyire sima útja még sose volt a hajónak. Szinte alig hullámzott. Szerencsére.
Laza tizen napos hajókázás, amikor a kilátás kék, meg még kékebb...
Megérkeztünk az első európainak számító kikötőbe. Jelzem ez még négy napra van Portugáliától. Az érzés amikor szárazföldre lépsz tíz nap után, feledhetetlen. Dülöngéltem, mint egy réz-szeg, akarom mondani mint egy részeg. Szerencsére, időm mint a tenger, illetve óceán, csak nem annyira sok, viszont lényegesen több mint az átlag személyzetnek. Így egy nagyot sétáltam.
Irány vissza a hajóra... Hm... A következő megálló Lisabon.
S akkor jött a potyautas, fáradtan... Nem teljesen világos hogyan került ide, mindenesetre kb. háromszáz kilométerre voltunk a partól. A szigettől meg még messzebb. Egyszer csak itt volt egy galamb. Nem sirály, nem valami vízimadár, nem egy galamb.
Az éjszakát a lámpa melegénél végigpihente, s reggelre eltűnt.
Szóval Liszabon, a város, ahol minden zárva volt, a tipikusan rosszkor-rossz helyen... Itt is tettem egy sétát, mivel már jártam itt, nagyon nem csatangoltam.
Irány Tanger. Mondjuk ez az afrikai város nem az én világom. Már múltkor sem tetszett... Most elmentem én is a kirándulásra a vendégekkel. Legutóbb gyalogosan egyedül, ami annyira nem vidám.
Irány Gibraltár.
A gibraltári városnézés az első arra alkalmas vendéglátóipari egységnél fejeződött be. Mert már jártam itt is, s egyébként is a fentebb említett okok miatt ez most fontosabb volt...
Na, de a következő kikötő Malaga, nem mintha itt nem jártam volna - de igen. Az egyik kedvenc spanyol kikötőm.
Néhány hely következett, ahol már jártam, de egy szép napon eljutottunk végre Olaszországba. Vendégcsere - ilyenkor van a legtöbb időm sétálni. Természetesen az első adandó alkalommal internet-vásárlás, valljuk be, a kommunikáció fontos dolog.
Mivel éppen valamilyen demonstráció volt, így nagyon nem csellengtem Civitavecchiában, nem szerettem volna zűrbe keveredni. A következő várostól viszont leesett az állam: Sorrento. Gyönyörű!
Hamarosan a folytatás is következik.