Történt: Egy Kanadai vendég magával hozta a hegedűjét. Már vendégérkezésnél kiszúrtam zenész. Gyanús kézipoggyásza volt. Ez csak hegedű lehet. Egy - két napig nem nagyon beszélgettem vele, nem firtattam mi lapul a csomagjában. Mikor is egy este a szokásos vacsi zenémnél odaül az első sorba, s dumcsizni kezd velem. Mondta hogy amúgy hegedül. Ha van kedve akkor csatlakozzon hozzám, egy kis közös zenéléshez, abból nagy baj nem lehet. Nem is lett, fantasztikus kis produkció kerekedett abból, hogy egyikünk sem volt a helyzet magaslatán. Én inkább az alacsonylatán voltam.
Majd elmeséltem a főnökömnek, hogy képzeld: van egy hegedűs a hajón, aki nem utolsó sorban zseniális. Akkor született az ötlet, kéne egy koncertet tartanunk. Hát jó, legyen.
Lehetőség a gyakorlásra, mondjuk egyenlő volt a nullával. Megbeszéltük, hogy olyan számokat játszunk amit ismerünk. Aki engem ismer az tudja, hogy sok mindent el tudok játszani, rosszul. Meg van amit jól, de abból van a kevesebb. Ezt a színvonalat viszont fixen hozom. A repertoárom méretére vetekszik a nagyokéval. Mint pl.: Esze Jenő. Néhány tangó, pár pop, latin került bele a programba. Több kevesebb hibával eljátszottunk mindent. A vendégek meg imádták, szinte mind ott volt a koncerten. Ami azért jelzem nagy szó. Százhatvan utasból közel százhatvan halgatta a mi kis produkciókat.
Egy kis ízelítő a koncertből.
Egy kis ízelítő a koncertből.
