Korfu, ahol már többször is jártam. Az első görög település, ami tetszett. Ahol a mai nap nem mentem sehova nézelődni, csak az első kocsmáig, ahol már van net.
Életemben először a La Bellel jártam itt. Pár évvel ezelőtt. A város semmit, mondom semmit sem változott azóta. Itt-ott szeméthegyek. Mondjuk, ma nem sokat láttam ezekből a műremekekből, de most is érezni a szagát. Talán az óvárosban nem lenne ilyen a helyzet, de addig ma nem mentem. Voltam már párszor. Az ismétlés a tudás... Kivételesen kimondottan sokáig aludtam. Köszönhető a hosszi' műszaknak, ami hajnal háromkor fejeződött be. Nem is emlékszem, mikor voltam fent ilyen soká legutóbb. Ébredés, kicsi rendrakás, majd az ebédmuzsika. Viszonylag gyors egymásutánban. Egy laza ebéd s irány a part.
Kellően éhes voltam már, - egy speciális gíroszt ebédeltem. Megkértem a srácot, hogy süsse össze a krumpliival a husit. Ez otthon brassói aprópecsenyének hívják. Ő meg csodálkozott. Mondjuk nem hivatalosan, de legalább megközelítőleg olyan volt. Miközben elfogyasztottam e remekművet, azon gondolkodtam, mit nem adnék egy igaziért. Ha nincs, hát nincs, éhes ember meg nem panaszkodik.
Konstatáltam, hogy két piszok nagy hajó áll a kikötőben. Ezért is raktak bennünket a legmesszebbi megállóba. Így lesz a kis sétából egy kicsit hosszabb. Annyi baj legyen.
A kikötőben annyi ember volt, hogy ennyit én még itt nem is láttam. De tényleg, rengeteg. Épp kikötött egy komp. Ez mondjuk nagyon nem foglalkoztat. A kedvenc vendéglátóipari egységem zárva. Na jó. nevezzük nevén: kocsma, ahová minden egyes alkalommal eljöttem itt. Mert jó volt a net, meg a kiszolgálás is. Viszont amit ma találtam, szintén fain. Nem vagyunk túl sokan sem, hajószemélyzet meg nincs körülöttem. Aminek örülök. Az egyetlen vendég.
Rendeltem egy frappét. Netezgetek egy kicsit. Nektek meg szép napot!
