Elérkezett az utolsó Kotor ideje. Lassan vége a nyárnak, új szelek járnak. Reggeli morcoskodásomnak hamar vége szakadt. Mikor kiléptem a kishajóból, az történt: kilenc-harmincas kishajó előbb ment indult el nélkülem. Pufogtam egy sort, ami persze nem segített hangulatomon. Szerencsére a következőt már elérem. Beültem a kedvenc kocsmámba, nem volt net. Mondom magamnak: ez így nem lesz jó. Szerencsére van nálam saját net, ami viszont működik. Mivel ma aktiváltam így még lesz elég a mai napra. Pufogás No. kettő ott 'szakadt abba', amikor megittam a kapucsínómat. Egy darabig ücsörögtem. Majd kalandra fel. Egy kis séta még utoljára...
A templom bejárata, mint kiderült múzeum. S nem kellett belépőjegyet vennem.
Kotornak van a legjobb hangulata. Számomra.
Nem csak én szeretem a cicákat.
Nem tudom, mikor jövök legközelebb...