Már évek óta szemezem vele. Szép, nagy torony s gondolom, remek a kilátás is. Rengeteg lépcső. Hm. Ez kell nekem, akkor irány. Azért is jutottam arra a megállapításra magammal , hogy itt az ideje megmászni, mert mindössze egy alkalommal jövök még ide vissza. Illetve idén biztosan. Vendégcsere, tehát időm mint a tenger, szerencsére ma nem kell rohanni, sehova. És hogy - hogy, évek óta gondolkozom ezen a túrán. Mondjuk úgy: voltam már párszor Isztambulban. De csak egyszer - kétszer... A tett halála az okoskodás: ma nem volt mentségem. Így lett egy szép túrám.
Reggeli a hajón, kilenc harminckor beesek az étterembe, közli az étteremfőnök: most már zárhat. De vicces vagy így kora hajnalban! Megeszem az egy tojásból készült rántottámat, ami hivatott az egész napi kalória mennyiségem felét kitenni, pl... Persze... Ez mondjuk, ha nem is az első étteremnél dől meg... azért viszonylag hamar, dél környékén... Tehát reggeli, s irány a Galata-torony.
Egy nem túl megterhelő séta következett, egészen a dombig.
A cél pont középen található. Itt még kicsiben.
Majd elcsodálkoztam az emelkedő meredekségén. Ha nem is ekkor, de félmagasságban elgondolkoztam az élet nagy dolgain, meg a levegővétel gyorsaságán. Beszív - kifúj. Addig ismétel, amíg már úgy érzi az ember, hogy elég oxigén jutott be - nem kell ezt zihálással megerősíteni. Kicsi nézelődés, mert mondani sem kell, tele kisbolttal az utca. Irány tovább, felfele.
Egyre közelebb jutok a célomhoz. A következő tábla a torony falán van.
A lift díszítése, meg egy fotós műhely, majdnem a legtetején.
Azt hiszem, ezért érdemes volt egy jót sétálni, ilyen kilátásban nincs minden nap részem. A kilátó alatt rögtön ott egy étterem. Nem mertem megkérdezni az árakat, ez nem az a hely, ahol mindenképpen inni szeretnék egy kávét.
Végül lefele lépcsőn mentem, nehogy szó érje a ház elejét.
Ez pedig a jól megérdemelt tea.
S miután kiteáztam magam, elindultam vissza a hajóra, természetesen a géppel a kezemben. Beleszaladtam egy nagy hangszerboltba, ahol megállapítottam, nem szeretnének semmit eladni. Ha nem foglalkoznak a leendő vevővel, akkor biztosan nem akarnak eladni semmit. Nade mindegy, mert nem akartam venni semmit.
