Ahol még sosem jártam. Na végre! Felfedezés indul.
Nézzétek meg ezt a falat, nem mondom, hogy tökéletes, de az. Micsoda teljesítmény, leleményesség. Jó tudom ez csak egy fal...
A Neratzia erőd bejárata.
A vendéglátóipari egység, ahol a kávét fogyasztottam. Kellemes hely.
A híreket olvasva, előre eldönti az emberfia, hogy milyen a hely, ahova megy. Szerencsére csak utólag olvastam a híreket. Nem találkoztam menekültekkel. Mondjuk, amiket találtam, javarészt tavalyi hír volt. A lényeg, a hely gyönyörű, látnivaló is akad. Sétáltam egyet a várban, meg a környező utcákban. Ezután már csak egy jó kávé hiányzott. Meg egy kis csend. Az előbbihez találtam egy arra alkalmas helyet. Az utóbbi meg majd ha hazakerülök. Addig tegyetek velem egy virtuális sétát, a kikötő közelében.
Irány a vár - de vajon hol a bejárat? Ezek a régi várromok mindig csodálkozással töltenek el, meg egy csomó kérdéssel. Vajon hogyan építettek fel, hányan dolgoztak rajta, kinek jutott ez eszébe? Ide akkor most egy várat fogunk építeni.
Nézzétek meg ezt a falat, nem mondom, hogy tökéletes, de az. Micsoda teljesítmény, leleményesség. Jó tudom ez csak egy fal...
A Neratzia erőd bejárata.
Valahol itt van Hippokrates fája is, a legenda szerint ez alatt fa alatt tanította a növendékeit. Amivel mindössze egy szösszenetnyi probléma van, a fa ötszáz éves. Mint tudjuk Hippokrates meg nem akkor élt, hanem egy kicsivel korábban. Én rájöttem: ez egy másik Hippokrates, ez a halász, nem az orvos. S akkor mindjárt rendben is van a történet...
A vendéglátóipari egység, ahol a kávét fogyasztottam. Kellemes hely.
Megvan a fa. Ez az ami alatt tanított a halász hálót szőni. Vagy valamit.
Legutóbb ilyen halakat Japánban láttam, na mármost: vagy én kerültem valami csoda folytán oda. Vagy ezek a halak vannak rossz helyen.
Mindenesetre meg kell állapítanom: igazán kedves város.