Itt még sohasem jártam. Első benyomásom a városról: kicsit Velencére hasonlít. Nem a sok víz miatt, hanem amikor a kis szűk utcákat járom. Mondjuk utóbbi felkapottabb turistahely. Sokkal több a külföldi mint itt. Siracrusában viszont nyugisabbak az emberek, minden sokkal lassabb. Na, majd ha odaérek, leírom, hogy miért mondom ezt. A ritka kivételek egyike, hogy ki vagyunk kötve a parthoz, s nincs kishajó-kázás. Amit kimondottal örömmel veszek. Kezdődhet a séta. Nyakamba akasztom a fényképezőgépet, amit Evelintől kaptam kölcsön. nagy lendülettel kezdenék vele fotózni. Mikor is eszembe jut: hopp valamit elfelejtettem. Az elemet. Mint tudjuk, hogy anélkül azért elég nehéz fotózni. Szóval ezzel a lendülettel el is raktam a táskámba. Ha már így alakult, a mobilom elő, mert az mindig fel van töltve, s ha netán nem is lenne akkor is van nálam tartalék töltő. Kezdődhet a túra végre.
Egy rövid töprengés után, irány a piac.
És most merre tovább nem tudom. Jé ott egy szobor.
Hangulatom mint Velencében, szűk kis utcák, nincs kocsi. Csak gyalogos forgalom.
Duomo di Siracusa az első megálló. Két euró a jegy, dehát olyan sokat nem járok errefelé.
A túrám még nem ért véget... Gondoltam, beülök a templommal szembeni kávézóba. Meg is történt. Ott jön-megy egy felszolgáló, de hozzám se szól. Ücsörgök még egy darabig, semmi. Mintha ott se lennék. Mire köszönök neki, hátha akkor észrevesz. Odaszól tök flegmán: nem látom, hogy dolgozik? Hát jó. Dolgoz tovább. És felálltam...
Egy képtár.
A következő megálló Faro Castello Magiace. Életem legunalmasabb vára.
Ebből ennyi elég is lesz. Irány vissza a hajóra.
Ennyi mára...