Ismét sokat aludtam. Persze az időeltolódás, meg a fáradság.
Meg az otthoni levegő vagy ki tudja miért, de ismét reggel hatkor keltem fel. A
szokásosnak éppen nem mondható napi rutin. Felébred, meglepődik, hogy ki tud
szállni az ágyból. Még mindig nagyon kényelmetlen, na de erőt veszek magamon.
Reggeli blog szerkesztést, hogy a szeretteim, a barátaim se maradjanak le
semmiről. Majd túratervezés. Térkép, cél kiválasztás, Oceánpart. Ami a
legközelebb van.
Venice Beach
a cél.
Persze minden sokkal
egyszerűbb lenne, ha lenne autóm, de nincs. Illetve nincs itt. Így marad a
Metrózás… Furcsa egy hely… Szal megkerestem a buszmegállót. Ami amúgy nincs
messze, de emígy igencsak. Nem tudom, hogy én szoktam e el ennyire a
sétálgatástól, vagy tényleg messzi van. Már abban is elfáradtam, amíg megtaláltam
a buszmegállót. Persze süt a nap, mert főzni nem tud. Amit nem bánok, csak ne
lenne huszonhat – huszonnyolc fok a napon. Persze árnyékban nincs annyi. Na,
mind egy, sétára fel.
 |
| Utcácska |
Egy kis rövidke utcán keresztül ballagok, ez visz ki a nagyobb utcára. A kisebb utcába, simán elférne nálunk négy sáv.
 |
| 733 gyorsjárat, erről maradtam le |
A nagyobb utcácskán van a buszmegálló,
persze vagy háromsaroknyira. Ha ló nincs
szamár is jó, de amíg valamelyik ideér, tovább sétálok, biztos, ami biztos. Mint
kiderült a számomra, hogy nem vagyok elég rutinos. Mert felszálltam a 33
jelzésű szerelvényre. Ami még nem baj, de minden fűszálnál megállt. Kicsit több
mint egy órát buszoztam az óceán partig. Abrak a Tabra, most is jó szolgálatot
tett. Mikor már úgy éreztem, hogy teljesen rossz helyen vagyok, akkor térkép
elő. Gizi mindig tudta, épp merre járok.
Lassan leérek a tengerpartra, közben megcsodálom az épületeket. A postát.
 |
| POSTA |
És végre elérem az Óceánt. Na hogy pontos legyek, nem mentem fürdeni.
Mert a homokos tengerparton, tele lett volna a cipőm. Ezt felettébb nem akartam,
inkább a járdát használtam a gyalogláshoz…
 |
| Béci az Óceán partján |
Leírhatatlan… A képek önmagukért beszélnek...
Volt egy bolond zongorista, össze visszacsapkodta a hangszert. Nem csodálom,
hogy nem kapott egy fillért sem. Vele élt a cicája, aki nagyon jól tűrte a
tömeget.
 |
| A bolond zongorista |
 |
| A cicus |
 |
| Legközelebb amikor arra sétáltam. |
Kicsivel
arrébb egy egész zenekar.
 |
| A Country zenekar |
 |
| Sikerült egy olyan képet készíteni, amin szinte senki sincs |
Nem is címezgetem, a képeket tovább.
 |
| Nehogy eldőljön... |
 |
| Már csak egy szemüveg hiányzik... |
Nem is címezgetem, a képeket. Gyönyörű kék égbolt, rengeted ember, és
predátor, bár biztos, hogy legyőzték, mert nagyon berozsdásodott. Ugyan azon az
útvonalon sétáltam, visszafele is. De volt csodálni való így is.
 |
| A legyőzött |
Ismét fel a
buszra, s meglepve tapasztaltam, hogy egy jó barátom szintén jár már erre. Mert
az egyik képet úgy szignózták, hogy Zebi.
 |
| By Zebi |
S mivel
reggel óta semmit sem ettem, tudom, nem látszik rajtam. Nem hagyhattam ki, ezt
semmi esetre sem. Ha kihagyom… Ahol jó lenni… Ahol jó enni… Az mindenhol,
egyforma. A csudát, nem az. Nem elég, hogy lassú volt a kiszolgálás. Komolyan azon gondolkoztam, ebből nem hogy uzsonna nem lesz, de még vacsora
sem. Megkaptam megettem. Jó volt, de nem olyan, mint otthon.
Ismét egy
rövid séta, a szállásig, s pihi.