A napom úgy
kezdődött, mint bármelyik itteni, reggel semmi alvás, hátfájás. A dolog egyre
kellemetlenebb. Tehát ébresztő reggel, blog, reggeli, visszafekvés.
Az nem lehet,
hogy ne pihenjem ki magam sosem. Hiába vagyok a világ másik felén, és
tényleg. Ha nem alszom, akkor nem tudok
jönni - menni, így egy szabad napot adtam magamnak. És egészen sokáig az ágyban
heverészve, néztem a szemhéjamat belűről. De gondolom, benneteket ez annyira
nem érdekel, így az estéről mutatok néhány képet, amik egészen jól sikerültek.
 |
| A Magyarok Házáról, felmásztam a tetőre |
A
ház gondnoka, pontosabban gondnok nénije meghívott vacsorázni, s minden áron be
akarta mutatni a kedvencét, hát nekem se kellett sokkal több, mondtam, hogy
rendbe van. Ismét a régi téma, kocsiba be, ablakot le könyököt ki kettesbe be. A fene az automata autókat, direkt elrontja a játékot. Na, mind egy. Egy kis kocsikázás, mivel itt minden mindig közel van, így az a másfél óra hamar eltelt.
Persze próbálom
megmutatni nektek az éjszakai várost. Az, aki mozgó autóból próbál, éjszaka
fotózni. Az vagy nem normális, vagy olyan cucca van, amivel ez lehetséges. Én
inkább az első felé tendálok… és lassan elértünk a vacsora színhelyére, én
balga, csak ezt nem örökítettem meg. Így nem tudom megmondani hol vacsoráztam,
kedden este. Érjétek be a vacsora képeivel, ilyet én még életembe nem ettem.
Vége vacsinak, még ugyanennyi kocsikázás, mint
ide, ha nem több egy kicsikét, mert mire visszaértünk valamilyen utat lezártak,
s kénytelenek voltunk kerülni egy kicsit. Még egy kis városnézés.
 |
| Éjszakai Los Angeles |
Amitől teljesen készen voltam, ilyen benzinkutat még nem láttam. Itt előre kell, fizetni. Ha elszámolod magad akkor kifolyik.
Középen a kis tévé.
Visszavitt a házba, s sietett is
tovább…