2012. január 29., vasárnap

Utazás az ismeretlenbe, utazás a semmibe


Utazás
Egy kicsit előreszaladtam, az utolsó beszámolóról lemaradtak a képek, gépek... A Bécsi kihalt repülőtérhez képest a Berlini tele volt. 
Berlini reptér

Szerencsére ez a reptér, illetve az a része ahol mi voltunk nem túl nagy. Így gyalogolni sem kellett túl sokat, a sok cuccal. Egy szimpatikus padot választottunk, ücsürgés célzatából. 

Mikor az ember már egy napja talpon van, hát hogy is mondjam fáradt, egy kicsit. Végre indulás.

Nagyon helyes géppel repülünk tovább, és megint szerencsés voltam, nem ült közvetlenül mellettem senki, így helyem is volt. Kétszer hármas kiosztásban voltak az ülések. Azt hittem fapados géppel repülünk, de nem. Itt is kaptunk ezt - azt. Mondjuk jól is esett, éhes voltam. Nem úgy egyszerűen, hanem úgy - úgy keményen… Egészen jó utunk volt. Fotózni is tudtam, és aludni is.
Felhők felett...
az ég...

édes álmokról mesél.

A kis kalandomat, pedig már ismeritek megérkezésünkkor.
Nem is hinnétek, mennyire nehéz tud lenni néhány, amúgy sem könnyű csomag. Alig tudtam kivonszolni magamat, a buszmegállóba. Az volt az infónk, hogy kettőkor megy a busz. Ami valószínűleg meg is történ, mert a helyi járat már nem volt ott. Szerencsénkre. Ami volt az egy hotel busz, a sofőr kérdezte, hova megyünk. Morro Jable a végcél. Mit is mondjak, azt gondoltam, hogy a sziget tele lesz sűrű zöld növénnyel, na nem sokat tévedtem. Mivel vulkánikus sziget. Ezért eléggé kihalt a táj. Vannak sziklák, jobbra.
Sziklák jobbra.

 Meg sziklák balra.
Sziklák balra.

 Előttünk is van egy kevés.
Sziklák előttünk.

 Piros szikla, fekete, szürke. Jé házak.
Házacskák...

 Mindig meglepődőm azon, hogy ilyen helyen élnek emberek. A földművelés, sátor alatt, hogy a nap ne égesse ki a termény, bár nem tudom mi él meg ilyen talajon.  Nem egy oázis, az biztos. Hosszúnak tűnt a buszozásunk. Talán kétszer álltunk meg, kirakni a többi utast. A szállodák közelében egészen más a táj, mint ha nem is ezen a szigeten lenne az ember.


Pálmafák, zöld fű, városka. Lassan megérkezünk Morro Jablébe. 
Jobbra...

Fáradtan csak arra tudtam gondolni, mikor érünk oda, s nem a tájjal voltam elfoglalva. A szállásig hozott bennünket a buszos, persze nem tudta hol van, s vagy három kört tettünk, mire megtalálta.
A lakás nagyon, jó. De tényleg. Na, nem úgy egyszerűen… Két szoba, konyha nappalival egyben, fürdőszoba.
A konyha

Szobácskám

Kilátás az ablakból balra

Kilátás jobbra

 Az én szobámnak az ablaka nem néz sehova, csak a szemközti falra. Nem utcafront, ennek an előnye, nem hallom a kocsik zaját, amikor jönnek – mennek, éjszaka. A Petiéknek sokat köszönhetünk. Mindent el tudtak intézni. Még dumcsiztunk egy kicsit, s mikor már az alapfunkcióim, sem működtek megfelelően, Elmentem aludni.