Reggel
ébresztőre ébredek. Megbeszéltem még kedden, Carlossal, aki nem Santana.
Viszont ennek ellenére jól gitározik ő is. Együtt megyünk Puero de Rosalioba.
Így nekem nem kerül költségbe az odajutásom, meg a visszajutásom sem. Mert
odavisz, meg visszahoz másnap. Reggel hétkor kelek, s fürdés készülődés.
Táskába bepakolás, leellenőrizni mindent, hogy meglegyen. Majd csöng a
telefonom, hogy hol vagyok. Mondom még itthon, mert ugye fél kilencet
beszéltünk meg, és addig van még tíz perc. Igen igaz, csak azt beszéltük meg,
hogy húszkor hívlak. Megfog cucc, leballag. Carlos a ház előtt vár, egy kicsit
fáradtan. Nem egyszerűen volt látványos a fáradság az arcán, hanem olyan
keményen…
Berakom a
cuccaimat a kocsiba, s irány a város. Nincs valami szép reggelünk, ugyan is
Kalima van. Ami azt jelenti, hogy a Szaharából átfújja a szél a homokot, s ezt
nem viseli valami jól a szervezetem.
![]() |
Napocska nem látszik a homoktól... |
Egy darabig az óceán partján haladunk,
majd a sziget közepe felé vesszük az irányt. Felettébb kanyargós, szűk kis úton. Raliversenyzőket megszégyenítő tempóval. Közben beszélgettünk
zenéről, arról mikor jöttünk ide ki. Milyen terveim vannak, otthon a családról.
Arról, ha alkoholt iszik, akkor kitűnően beszél minden nyelven. Mondjuk a
spanyoltudásom, nekem is egyenesen arányos az elfogyasztott Cubalibre
mennyiségével… Mikor azt mondja, itt rövidítünk egy kicsit. Letértünk a
főútról. Egy mellékútra.
Aminek a
minősége természetesen hagyott némi kivetnivalót maga után, mivel földes úton
jártunk. Mit van mit tenni, erre rövidebb… Rövid autókázás után végre elértünk
a Marsra.
![]() |
A Mars |
![]() |
És tényleg volt élet a Marson, mert az a kőfal nem véletlen került oda... |
![]() |
Marsi növények. |
Vörös kövek ameddig a szem ellát. Semmi más ezen kívül… Mikor
visszaérkeztünk a földre, egy kis városkában megálltunk reggelizni. Ami azért
volt érdekes, mert mindent ott termelnek. És isteni finom kenyérkéjük volt. Azért
becézem, mert itt inkább kicsit zsemle méretű kenyeret fogyasztanak az emberek.
Olyat, mint otthon, nem sokat láttam eddig. Reggeli, kávé, újra úton.
Megérkezünk
Puerto Rosalioba. A zeneiskola a cél állomás. Ott fogok próbálni a többiekkel.
Kiderül, hogy csak ketten leszünk a gitárossal. A dobos kolléga tanítani van.
Nem tud jönni, csak suli után. A parkoló, a kikötőben volt. Ami szemben
található a zeneiskolával. Hangszer megfog, s elindulunk most már gyalog.
Táskámat, amiben a ruháim voltak, bent hagytam a kocsiban, hiszen arra nincs
szükségem. Átballagunk a sulihoz, mikor nagy büszkén mutatja Carlos, nézd, itt
van a plakátotok. Az egész városban több helyen is ki van rakva.
Föl az emeletre, lepakol. Gitáros kolléga egy kicsit
késik. Amin én már meg sem lepődök, mert itt ez a szokás. Személyesen még nem
találkoztam vele, előtte. A hírét viszont már hallottam, láttam róla néhány
videót is. Amikor is megállapítottam magamban, nagyon rendben van a dolog…
Szerencsére nem váratott magára sokat.
Lerry egy vidám fickó Venezuelából jött
ide, s három szép lánya van. Ezzel büszkélkedett el. Kérdezte nekem van e
gyerekem, én meg a két macskám fényképét mutattam meg neki… Miután mindketten
összeraktuk a magunk kis hangszerét, egy gyors hangolás. Majd mondja:
- Játszunk
Bluest.
- Rendben.
- Akkor úgy
kéne kezdeni a nótát, felütés harmónia, két negyed szünet, harmónia. Negyed
szünet harmónia…
- És ez egy
konkrét dal, vagy improvizáció?
- Improvizáció.
- Szerintem
inkább konkrét dalt kéne játszani, amit esetleg ismerünk mind a ketten.
- Igen, úgy
könnyebb lesz a dolog…
Miután mindezt
jól megbeszéltünk. Elkezdtünk egy egyszerű kis blúzocskával, kísérletezni. Nem is blúzocska volt, inkább ingecske... Természetesen, hamar megvolt az összhang, onnan már simán ment a dolog.
Összeállítottuk a repertoárt, aznap estére.
![]() |
Vidám nóták... |
Közben beiktattunk két
kávészünetet, és végigröhögtük az egészet. Régen éreztem ilyen jól magam,
felszabadult önfeledt muzsikálás… No stressz, no para, nem volt olyan, hogy ott
nem ez a harmónia, vagy basszus. Fél négy felé, befejeztük a próbát, s elvitt
Carlosék házához. Hiszen, ott lesz a szálásom éjszakára. Megebédelünk,
Carlossal. Mondja, hogy érezzem otthon magam. Neki mennie kell tanítani, a zene
suliba. Ha aludni szeretnék, ott a szobám. Ha tévézni, akkor a nappaliban
megtehetem. Mondom úgy se sokat bambultam mostanában a tvt, elnézegetem egy
kicsit. Tényleg kicsit… Nem telt bele öt percbe sem, elaludtam. Mivel meg volt
beszélve hogy fél nyolcra jön értem. Így az órámat természetesen beállítottam,
ha elaludnék, akkor se legyen semmi baj. Még jó…
Újra autóban,
most már a Jazz koncert helyszíne felé.
Kaptam egy x állványt, persze nem volt valami stabil. Kezdem megszokni a billegő hangszeren való muzsikálást... Szólóknál volt egy kicsit zavaró a dolog. Összepakoljuk a cuccot, természetesen segítek behordani a kocsiból a kellékeket. Itt ismerkedtem meg Leóval. Ő a harmadik tagja a triónknak. A zenekar is az ő nevét viseli. Leo egy Cubai dobos. Vele nem igen tudtam beszélgetni, a kommunikációs csatornánk nem éppen közös. Természetesen a zenén kívülire gondolok. Mivel azonban Lerryvel tudok szót érteni, így nagy gondok nem voltak.
Kaptam egy x állványt, persze nem volt valami stabil. Kezdem megszokni a billegő hangszeren való muzsikálást... Szólóknál volt egy kicsit zavaró a dolog. Összepakoljuk a cuccot, természetesen segítek behordani a kocsiból a kellékeket. Itt ismerkedtem meg Leóval. Ő a harmadik tagja a triónknak. A zenekar is az ő nevét viseli. Leo egy Cubai dobos. Vele nem igen tudtam beszélgetni, a kommunikációs csatornánk nem éppen közös. Természetesen a zenén kívülire gondolok. Mivel azonban Lerryvel tudok szót érteni, így nagy gondok nem voltak.
A kilenc órás
kezdéssel egy a bibi. Focimeccs van. Itt az szent, és sérthetetlen. Főleg ha
spanyol csapat játszik. Ha már ennyi időnk van a meccs végéig, összeírjuk a
következő szerdai repertoárt is.
Amiben már rendesen tanulandók is vannak, csak hogy egyikünk se unatkozzon. Olyan idegesség, izgalom jött rám. Amit már nagyon régen nem éreztem. Mire Jerry megjegyezte, hogy innom kéne valamit, hátha attól elmúlik. Nem múlt… Végre elkezdünk zenélni.
Megint az a jóleső érzés tölt el. Ami ki is ül az arcomra,
végig mosolygom, röhögtem az egészet. Olyan emberekkel zenélek együtt, akik
elfogadnak, megbecsülnek. Nem is hinnétek, mennyire fontos tud ez lenni.
Szünetben autógramm osztogatás, fotózás. Beszélgetés a vendégekkel, persze az
első mondatom a következő. Én nem beszélek spanyolul. Ezen csodálkoznak, akkor
hogyan tudunk együtt zenélni. Kérdezi szinte mindenki, mire egyszerű a válasz a
zene, mindenhol zene. A második kör még jobban ment, mint az első, már nem
izgultam annyira, mint az elején. Úgy elszaladt ez a két óra, alig vettem
észre. Még folytattam volna, reggelig. Ezt a következő szerdán tesszük meg
együtt… Összepakolunk, be a kocsiba a cucc, s Jerry mondja:
-
Carlos jön érted.
-
Santana?
Gondolom ezt
még nem hallotta. Elképzelhető, neki több Carlos ismerőse van, mint nekem, így
nekem egyértelmű volt ezt mondani. És nevetni Jerryvel…
Carlos jött és
hazavitt hozzá, holt fáradtan aludtam el szinte percek alatt…