A hajóút, avagy a nagy készülődés

                Augusztus harmincadikát írunk. Meghallgatásra készülök. Budapest, Trombitáskert étterem.
Természetesen mindig is, pontosa érkeztem a megbeszélésekre, meghallgatásokra tárgyalásokra, de kivételesen nem sikerült odaérni. Mióta visszaköltöztem a családhoz vidékre, nehezebb kiszámítani mennyi idő alatt érek oda, természetesen elkéstem. Mivel eléggé rutinos vagyok így odaszóltam telcsin hogy bocsi kések. Mire Zsolti szintén azt felelte, hogy semmi gond, mert ő sem ér oda időre, nagy a forgalom a városban. Szép nyári nap, harmincöt fok meleg, hozzá némi dugó… Végre megérkezek a vendéglő mögé, sietve beviszem a cuccomat. Mire az egyik felszolgáló oda szol, köszönés után már várnak rám. Gondoltam magamban nem lehet az előbb beszéltem vele, de nem baj. Kiderült, hogy nem egyedül lesz Zsolti, Gyuri is meg szeretné hallgatni a tudományomat. Semmi baj, gyors pakolás. Már kezdődhetne is a műsor, de előtte egy pár szót váltunk. Ahogy az szokott lenni, az udvariassági körökön túl, a lényeget megtudhattam. Lenne egy kis hajóút. Feltéve, ha érdekel.  Mielőtt döntenétek, hallgassatok meg pár dalt. Elővettem legjobb formámnak cseppet sem nevezhető harmadnapos önmagam maradékát.  Majd eljátszottam néhány dalt. Még jó hogy nem én voltam, aki meghallgattam magam, mert biztos, hogy nem vettem volna fel ezt a zenész…

De nekik tetszett, meg a vendégeknek is.  Vissza az asztalhoz, folyt köv.

- Akkor arról lenne szó, hogy elkeltél.
Mondom magamnak, na, mondom…
- Ötödikén kellene indulni.
- De jó addig van egy hónap hátra, meg egy kicsit.
- Szeptember ötödikén…

Hát nem is kell mondanom ettől sokkot kaptam. S még a lélegzetem is elakadt.  Tehát, van hat napom az indulásig, s addig mindent el kell, intézzek… na, szép… Mivel pénteken, játszottunk a Ráckevei Duna korzón, így a péntek kilőve, szombaton, Makádon a Préri sörözőben. Vasárnap a kanapén próbáltam kipihenni, az elmúlt hét alkoholbevitelét… Nem sikerült.

Hétfő
Nagy rohangálás, egész nap. Papírok intézése, jövésmenés.
Kedd
Csomagolás.
Szerda
Már úton is vagyunk Gyurival Duvrovnikba.

                Reggel nyolc körül találkoztunk Budapesten a Petőfi hídtól nem messze egy benzinkúton. Gyors átpakolás a Piros autóból, már indultunk is Duvrovikba. Felváltva vezettünk végig az utat. A Magyarországi szakaszt én kezdtem. Annyira izgatott voltam még mindig, hogy be nem állt a szám, csacsogtam és csacsogtam. Mindenféléről.  Kiderült Gyuriról, mostanában különböző zenekarokat szállít ide – oda. Egészen fáradt lehetett, két nap alatt vezetett le több mint kétezer kilométert. Nem pihent túl sokat. A Magyar- Horvát határátkelőnél viszonylag könnyedén átengedtek bennünket. Minden papír rendben volt. Kivéve az, amit elírtam. Ilyen, amikor valamit emlékezetből próbálok meg kitölteni valamit, persze teljesen reménytelen a dolog, ami nem zene arra nem tudok emlékezni. Hiszen az nem lehet annyira fontos… 

Horvátország, csodálatos. Bár autópályán haladtunk majd nem végig. Alagutatok hidakon keresztül. Az utazásunk közel sem volt rövidnek mondható, hiszen egy picivel mentünk többet, mint legutóbb Németországba. Mikor elfogyott a sztráda, jött a szerpentines út. Persze a fényképezőgépem akkor adja meg magát, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Így sok képet nem tudtam készíteni.

                

Megérkezünk a Duvrovnikba. A városba a felső úton megyünk be, hogy egy kicsit tudjak bambulni. És tényleg, három nagy hajó a kikötőben, amiből az első legalább tízemeletes turista hajó.  Mögötte egy kisebb, miről tudtam, hogy arra fogok felszállni, hiszen megnéztem mielőtt elindultam. Leghátul a sorban, ismét egy nagyobb komphajó.  Már csak pár perc, és megérkezünk a célunkhoz. Még egy vám, ahol kiléptetnek az országból. De itt is minden zökkenőmentesen zajlik. Odaállunk a kocsival a hajóhídhoz. Fáradtan, megérkezünk. Köszöntjük a hotel igazgatónőt, aki egy fiatal mosolygós csaj. Mondja, hogy most nem tudok bepakolni, mert műsor van. Ide a butikba rakjam a cuccaimat. Miután berakjuk a hangszereket ideiglenes helyükre, megkapjuk a kabin kulcsát, ami jelen esetben egy kártya.  113. Első emelet, tizenhármas kabin.  Egész nagy, két ágy, nagy szekrény. Gyuri intéz valami vacsorát, mert azért csak éhesek vagyunk. Bár az otthonról hozott szalámis szendvics kitartott, most mégsem vágytam rá. Az első vacsorám elfogyasztása után, egy kicsit körbenéztem még a hajón. Majd mikor a felfedező köruttal végeztem, megtaláltam a kedvenc hejemet  hajó tatán, a Piano-bar mögötti teraszon.

                Bambulása az éjjszakai életnek, kicsi internetezés. Kabin keresése, s alvás volt már csak hátra a napból.