Trogir - avagy hogyan ébresszük fel az alvókat 6:20 -kor

A történet egy hete kezdődött. Alig aludtam azóta. hogy egy kadét lakik velem egy kabinban. A szokásához híven  reggel 3:45-kor cseng a vekkere. Amire már többször megkértem, hogy ne használja. Egy kicsit olyan, mintha a falnak beszélnék... Szal, visszaalvás - rossz álom. Az  pedig a következő: 

Kikötésnél zongorázok a helyemen, s egy nagy zajra leszek figyelmes. A vendégekkel együtt. A kép a hajón kívül olyanná válik, mint ha egy nagy örvénybe kerültünk volna. Kezdünk süllyedni. Mint rendes zenész játszom tovább, hisz süllyedünk... Majd megszűnik az áram, s odajön a kapitány hogy játssz. Mondom nem tudok, mert nincs áram. Ja, az más. Nem baj. Akkor énekelj... Hm...

Na mondom, szép... 

Ezzel szemben, hét óra körül hatalmas zajra ébredek fel. No, akkor csomagolás van. Mivel a kikötőben vagyunk, nagyon nem tudunk elsüllyedni, nyugtattam meg magam. Másodpercek alatt felöltözve tartottam felfelé az alsó szintről. Szerettem volna tudni, mi is történ valójában. 

Hupsz, egy kis baki a kikötéskor, kaptuk a magyarázatot. Elromlott valami irányítókar, ami miatt a kikötő falához csapódott a hajó, többször is. Kétszer, hogy pontos legyek. Szerencsémre a másik oldalon lakom a hajóban s az ijedségem sem volt túl nagy. 

És az eredménye a parkolási problémának.

Nyilván itt nincs még vége, hiszen ezt ki is kell javítani. Ami ma reggel történt meg, illetve délelőtt folyamán.

A mai ébresztőm is több körben zajlott. A szokásos kadett ébresztő 3:45-kor, amit - jelzem - egyre nehezebben viselek el. Majd a 6:20-as, 6:30-as flex... Hm - szépen vagyunk. Nyilván felkelés, ablakon kinézés, csodálkozás... Vajon hol is lehetünk - mert a helyszín nem volt ismerős. Na jó ha már felkeltem, akkor felöltözni, fel a fedélzetre. Látom: a dokkban vagyunk. A munkások mentalitása itt is olyan, mint otthon. Azaz egy dolgozik kettő nézi, az arány... 

Ha már itt vagyok, akkor szétnézek egy kicsit.

Pár óra elteltével, jobban látszik, hogy mi is akar ez lenni.

Hogy a munkavégzést is leellenőrizzem, megnéztem a csapatot is...

Az utolsó simítások... Már csak órák kérdése. 

Vendégeink szerencsére nem voltak a hajón. Mert Trogir városában császka - mászkáltak. Azt már nem is kell megemlítenem, hogy menetrend szerint haladtunk tovább. Legfeljebb húsz perc késéssel. 

Elindultunk végre...