Mivel még nincs vége az itt töltött időmnek, úgy döntöttem, hogy a lehető legtöbb kirándulásra megyek el. Szerencsémre el is engedtek. Bergama Akropolis. Egy viszonylag rövid buszozás után megérkeztünk a hegyhez. Majd konstatáltam, hogy felvonózás lesz ebből... Még úgysem utaztam felvonón. Itt az ideje kipróbálni.
Tíz perc és fennvagyok a hegyen. Ahol egyszerűen leesett az állam. Mint az lenni szokott, most sem tudom felfogni, hogyan voltak képesek építkezni a hegyen. Vagy a vizet hogy hozták fel. Vagy ki tudja... Annyi kérdésem lenne, de nincs kihez feltenni, bár a vezetőnk beszél angolul, csak én nem annyira.
Valamikor réges-régen így nézett ki a hegytető. A körülötte lévő város makettjét lespórolták.
Viszont legalább egy helyes térképet készítettek róla.
Hogy még szebb legyen a napom, magyarokkal futok össze, a világ ezen pontján. Szinte hihetetlen, sőt, nem csak szinte. Beszél a vezetőnk, épp németül, mert a fele csoport német. Mikor is arra leszek figyelmes, hogy mellettem magyarul beszélgetnek. Gyorsan szóba elegyedek velük, kiderül: már többször voltak Törökországban. Rövid csevegés - mennem kell tovább.
A mit-tom-én-milyen templom maradványa, pedig esküszöm rá, mondta a vezető. De tényleg.
Egy kicsivel kisebb színház mint Ephesusban. |
A víztározó, amit pár éve építettek. |
Távolban a város. |
A következő cél a világ első kórháza. Hát mért is ne... Ha már a buszon vagyok.
![]() |
Bergama a háttérben |
![]() |
Az épület java a föld alá épült. Itt voltak a pihenőszobák. |
Jelzem: alig vártam, mikor indulunk vissza...
![]() |
Visszafelé egy helyes mecset. |