2016. március 31., csütörtök

Vizen ami kimaradt...



Az történt, hogy már harmadik napja nem hagytam el a hajót. Vendégcsere után az első nap a vízen voltunk. A második nap reggelén megérkeztünk Venezuela partjaihoz. Ahol közölték, felejtsük el, hogy kimegyünk. Mert hajóellenőrzés van. Na, ennek annyira nem örültem. A vendégek természetesen kimehettek, a személyzet nem. Ebédidőben muzsika. S egy-két visszajött vendég mondja: semmi látnivaló. Hát jó. Szerencsére... Bár mindig akad látnivaló, ezt szeretem magam eldönteni.


Harmadik nap, szintén Venezuela. Tengerpart, ameddig a szem ellát. Gyér növényzet, még fotózni sem mentem ki.



Semmi sem tart örökké. Remélem, holnap már kijutok. Azt már tudjátok, mert végül kijutottam...

Venezuela
Rendes neve Venezuelai Bolivári Köztársaság, közel tízszer nagyobb Magyarországnál. Bő harmincmillió lakossal, akik spanyolul és 31! féle indián nyelven beszélnek; 1830 óta függetlenek. A lakosok leginkább az északi területeken élnek, tizedannyian a délin
Kétezer km-nél hosszabb határa három is akad, a 33. legnagyobb ország a Földön. Legnagyobb folyója az Orinoco, 2900 km hosszú. A Föld legmagasabb vízesése itt látható: 979 méterről zúdul alá az Angel a Churun folyón. Legnagyobb tava, a Maracaibo-lagúna északnyugaton, majdnem huszonkétszer nagyobb a Balatonnál. Az országban ötféle éghajlattal találkozhatunk. A spanyolok 1522-től tervszerűen irtották az indián őslakosokat, helyükre négereket hoztak munkásnak. Az elmúlt két évszázad diktátoroké és puccsoké, valamint a drámai gazdasági visszaesésé. Vasút 682 km, közút 96.155 km, 13 kikötő, 127 reptér, 11 ünnepet tartanak. Sok indián él kőkorszaki módon. Hatalmas gazdaság, ősi kultúrákból kevés régészeti nyom maradt; buján gazdag élővilág. Fővárosa Caracas.