Chios

      Gondolom, kezd unalmas lenni, hogy itt már jártam. De mit tehetek, ha már voltam itt. Mégsem mondhatom: nem voltam még erre sosem... Amúgy néha nekem is unalmas, viszont akad amikor felüdülés visszamenni egy helyre. Na, most az előbbi az érvényes. Szerencse a szerencsétlenségben, annyi időm van mint a tenger, s nem túlzok. Főleg abban a tudatban, hogy egy tengerjárón dolgozok. Ma előrehozták az ebédet, későbbre rakták a délutáni uzsit. Szuper. Most pihegek az árnyékban. Miután sétáltam egy kicsit. A frappé remek, pont olyan amilyennek lenni kell. Elég nagy és csokit is kaptam.

Mint ahogy kezdtem: itt már jártam. Kicsit több mint egy éve. Télen. Hogy pontos legyek, februárban. Akkori kihalt utcákhoz képest most rengetegen vannak. Bár tudok úgy képet készíteni ,hogy ne legyen rajta ember... 

Patmos

Na, itt már jártam többször. Ami nem baj, legalább már ismerem a helyet. Itt megállt az idő. Nem túlzok, tényleg. A monostort is megnéztem már. Annyi a különbség, hogy a legutóbb ki voltunk kötve. Most meg nem. Na de ez van...

Mint mondottam, itt semmi sem változott. 

Santorini

Reggeli lázban égés, partraszállás ügyéből kifolyólag. Mikor is közlik velem: 

- Te nem mehetsz a partra, mert itt nem a saját kishajónk viszi ki az utasokat. Egy óra harminc és öt óra között nem járnak. Neked meg ötkor kezdődik a délutáni program. Hát képzelhetitek, hogy elszontyolodtam. Gondolom mondani sem kell nagyon. Megörökítettem a kikötés pillanatait. Azt hiszem ezt még sosem tettem meg eddig. 

Hát mit van mit tenni, megyek muzsikálni. Már hogy ebédhez mert még viszonylag korán van. S ma nem is deles az ebéd. Kicsit korábra hozták. Játszogatok magamnak, ahogy szoktam. Mit sem törödve a körülöttem levő üres teremmel. Jön a főnökasszonyom: 

- Mehetek ki. 

- Ki? Én? Hova? Hogyan? 

- Ne aggódjak, az uzsit átrakták fél órával későbbre. 

- Szuper.

Egy ebéd még belefér. Nyugisan megebédeltem. Majd felraktam a hangszert a délutáni műszakhoz. S irány a kishajó. 

Nem nem ez a kishajó, ez mindössze ott parkolt.

Szerencsére nincs messze a part. Ezt már onnan lőttem.

Megtudtam szamárháton is fel lehet jutni, mondjuk nem igazán akartam kipróbálni. Én inkább a kényelmesebb megoldást választottam.

Végül is ezzel mentem fel a hegyre. Hát nem sokkal egyszerűbb?

Jajj ott a hajóm, nem a közelebbi, a távolabbi. Amikor kiszálltam mintha közelebb lett volna. Sokkal... 

Nem mintha pánik lenne, de valami hiányzik. Hol a hajó? De most tényleg? 

Konklúzió: Aki volt már Görög szigeten, az tudja, szinte mindegyik egyforma. Rengeted turista, drága éttermek. A boltokban sem különb a helyzet. Legalább a kilátás pazar. A hajónk meg azért tűnt el, mert nem akartak kikötői díjat fizetni, gondolom. Tesznek egy kört, majd visszajönnek. Ha mondjuk olyan az időzítésük mint szokott, akkor késve...

Túrista