Gondolom, kezd unalmas lenni, hogy itt már jártam. De mit tehetek, ha már voltam itt. Mégsem mondhatom: nem voltam még erre sosem... Amúgy néha nekem is unalmas, viszont akad amikor felüdülés visszamenni egy helyre. Na, most az előbbi az érvényes. Szerencse a szerencsétlenségben, annyi időm van mint a tenger, s nem túlzok. Főleg abban a tudatban, hogy egy tengerjárón dolgozok. Ma előrehozták az ebédet, későbbre rakták a délutáni uzsit. Szuper. Most pihegek az árnyékban. Miután sétáltam egy kicsit. A frappé remek, pont olyan amilyennek lenni kell. Elég nagy és csokit is kaptam.
Mint ahogy kezdtem: itt már jártam. Kicsit több mint egy éve. Télen. Hogy pontos legyek, februárban. Akkori kihalt utcákhoz képest most rengetegen vannak. Bár tudok úgy képet készíteni ,hogy ne legyen rajta ember...
