2016. szeptember 1., csütörtök

Dikili

Törökország. Legutóbb mindössze a partjait láttam, áthajóztunk Isztambulban a fekete tengerre. Ami nem is fekete. Inkább zöldeskék, de semmi esetre sem fekete. Most pedig négy napot is itt töltünk, három különböző kikötőben. Ebből mindössze egyben nem jártam. Ami holnap lesz soron Canakkale. Engem az ország már a múltkor is elvarázsolt, nyilván amennyit láttam belőle. A régebbi bejegyzést itt éred el.


Nem tudom mi történt, annyit sejtek hogy most halászták ki őket valahol. Egy csomó mentőmellény volt a másik csoportnál akiket már nem fényképeztem le.


A város semmit sem változott, pont ugyanúgy néz ki mint legutóbb. S tényleg. 








Egy jó tea, s egy kis ebéd, ami sajna kicsit sós volt...