Isztambulban bámultam a mecsetet ott hallottam Ahmedtől az esetet: Élt egy lány, kit őrülten megszeretett Ali Ben Mehmed bej. Szóval Isztambul, itt is már jártam. Most direkt nem megyek turisták által látogatott helyre. A hajónk ott van ahol a legutóbb a La Bellel kötöttünk ki. A nemzetközi kikötőben. Itt mondjuk le is törtök az egyik denfert... Ne nem a Royal-lal... Szerencsére egész kellemes őszi idő van, kicsit süt a napocska. S néhány báránynak már éppenséggel nem nevezhető felhő az égen. Ami ha eltakarja a nap melegét, akkor kellően hűvös hogy elviseljem a hosszúnadrágot. A kikötő éppen átépítés alatt...
Szerintem ezt már lefotóztam. A színes lépcsők.
Ebben a mecsetben legutóbb egy fa nőtt, akkor kezdték felújítani. Azóta egész sokat haladtak a munkával.
A horgászós híd. A nevét nem tudom. Ezek a sporik, nem adják fel. Halat nem tudom fognak e, s amikor fognak akkor az alattuk található vendéglősök vajon levágják e a damilról. Mert egy szinttel alattuk van az étteremsor.
Itt ilyen csalikat használnak.
A hátérben a Royal
Az étteremsor, s felettük a horgászok. Ott lóg ki egy peca.
Csak mert szép...
Oda szeretnék eljutni. De lehet hogy csak a szeretnék marad, messzi van.
A teás bácsi.
Az ebédem, Az a jobb oldali fehér cucc, az olyan erős volt hogy csodálkoztam nem marja szét a tányért. Mondjuk mondták hogy erős. Na de ennyire...
Vissza battyogtam a hajóra, s közben fotóztam még egy kicsit.
Igen tudom Szentendrén is van ilyen...
Ez akkor is jól néz ki itt is.
Az a picike hajó húzza azt a valamit.
Mikor kell a zongorahangolónak jönni, természetesen amikor a vendégek is jönnek. Én meg ott felvigyáztam. Az történt hogy a csoporttal jött zenész is, egy zongorista énekes néni, meg a férje aki gitározik. Leült a hangszer mögé s közölte: ezen nem játszik, amíg be nincs hangolva. Jelzem én már mondtam, amikor jön a zenész ezen nem fog játszani. A tulaj itt volt, azt mondta ez jó így ahogy van. Neki, a zenésznek nem. Persze nekem nem hitte el. S akkor jött a kapkodás... Meg a magyarázkodás, hogy itt volt egy zongoraművész a hajón s azt mondta hogy jó a hangszer. Nyilván nem akarták rákötni a csoport orrára az igazságot, én meg hápogtam... Mert nyilván engem is megkérdeztek... Mind egy is, a végeredmény számít, most be van hangolva a zongi.
