Legutóbb a szülinapomon voltam itt. Azóta eltelt egy nyár, jöttek mentek a vendégek, mi körbejártuk Horvátországot többször, eljutottam megint Kotorba is. De most van rendes fényképező ami legutóbb nem volt. Akkor irány felfedező útra. Van amikor nincs kedven jönni menni, s van olyan is amikor nemes egyszerűséggel alszom délután. Amikor lenne időm sétálni a városba. Most a sétára voksoltam. Vesztemre iszonyatos tömeg van mindenhol. Nem szeretem a tömeget. Szerintem sosem szerettem. Legutóbb kiszúrtam az óratornyot a hegy tetőn, most erőt is vettem magamon a hegyecske megmászására. Meg kell mondani igaz hogy nem olyan magas mint mondjuk Kotorban a vár. De próbáltatok már egy tömött hátizsákkal hegyre menni... Na ugye... Mondom én.
Balra a templom, na jó inkább kápolna. Templomnak kicsi lenne. Nagyon kicsi...
Miután megmásztam a megmászni valót, beültem egy jól megérdemelt kávéra.
Nem nem ül senki a poharamban. Mindenesetre jól néz ki. S iszonyat drága,,, Ez a csoda, meg egy kis üveges víz, 7.5 Eu...