Üdv ismét mindenkinek, vége az
első hétnek. Pár apróság történt velem, mindössze. A múlt hétfőn elmentünk a
dobossal hangszerboltba, egy pár várossal arrébb. Mert ahol mi élünk nincs, s
megint sikerült megcsodálnom ezt a szigetet. Most is olyan, mint amikor
ideérkeztünk, kopár. Egy olasz srác kocsijával mentünk be Puerto del Rosario. Nem összekeverendő az olasz Porto Rosarioval.
Az ugyanis egy kicsit messze van ide… Átsétáltunk reggel Benihez, aki persze a
hegy túloldalán lakik. Annyit gyalogolok mostanában, hogy semmi
kilométerhiányom nincsen.
A kedvenceim az emelkedők… Odaérünk végre. Lóg a
nyelvem. Nem hiába, nem szokta a… Meglepetésemre, egy egészen nagy kutya
fogadott bennünket az ajtóban. Egy Rottweiler. Még jó, hogy barátságos eb.
A
kocsiban végig mellettem ült, meg rajtam, s mikor elfáradt a nagy
mozgolódásban, én tartottam a fejét. Össze is nyálazott… Aminek valahogyan nem
tudtam örülni annyira. Beninek nincs jogsija elvették gyorshajtásért. A Peti
vezette az Opelt, ami persze kutyaszagú volt, s ráadásul eb rágta. Az egész kis
utazásunk azért volt, mert a kocsi tulajdonosának el kellett intéznie valamit,
s kellett neki a sofőr. Én meg úgy is kíváncsi voltam, így velük mentem.
Tudjátok kocsiba be ablakot le, hogy kapjak végre levegőt. És fotózás.
Puerto del Rosarioban, három kis hangszerbolt van,
amibe mi is betértünk. Szintetizátor egyikben sincs, illetve az egyikben volt
Tesco gazdaságos… Nem működött rajta minden hang… Megnézegettük a kis boltokat,
itt is majdnem úgy jártam, mint Los Angelesben.
Ezt most nem fogom megint
elmesélni… Aki olvasta az tudja, mire gondolok… Visszafele pedig bementünk a
plázába, ami tele volt mindenféle cuccal, mint otthon. S net is volt bent,
amiről tudtam egy kicsit beszélni az egyik barátommal. Bár mindenki megnézett,
amikor a Tabot a fejemhez raktam mintegy rendes telefont.
Visszafele
is ugyan olyan unalmas volt az út, mint oda. Megitattam a kutyust a saját kis
vizecskémből. Amiért nagyon hálás volt, s nyugton is maradt végre.
A többi
napjaim egyhangúságát, egy valami törte meg. Amikor lementem az óceánpartra napozni,
fürdeni.
Annyira megrészegültem a jó időtől, hogy amit készítettem videót,
rossz dátumot mondtam be a kamerába, mert készítettem egy videó felvételt is.
Most meg kell ismételni az egész procedúrát.. Huszon pár fok, napsütés, hűvös
víz. Mint a Balaton a nyár elején, csak ez kicsit nagyobb… S persze
netkapcsolat a vízparton. Kihasználva az alkalmat, felhívtam egy győri barátom,
(mert be volt jelentkezve), s kitárgyaltuk, hogy egy hónapja még Ámerikában
voltam. Most meg a Kanári szigeteken. És egyébként is, menjek a… Épp oda ahova
gondolja…
Az első kint
játszáson is túlestünk, az egyik nyárinak épp nem mondható estén. Piszokul
fázott a zenekar.
Ráadásul oda raktak bennünket, ahol kereszthuzat is volt. Bár
kaptunk egy kis sátrat a fejünk fölé, ami semmit sem ért. Kint egy másik
repertoárral vagyunk, mint bent a Discóban.
Mint ahogy
említettem már, a napjaim ugyan úgy telnek, kivéve ezt a kettőt, amit leírtam.
A többi gyakorlással, dal tanulással múlatom…
Még pár fotó a végére...
