Filléres Emlékeim: A hét

Üdv ismét, remélem megint meg tudlak bennetek nevettetni kedves olvasó.

Még a múlt héten elkezdtük intézni a bejelentési papírokat, ugye itt, is mint otthon szépen lassan megy ez. Ahhoz, hogy be legyek jelentve kell lenni egy állandó lakcímemnek, ami a következőképpen néz ki. Elmegy az ember a helyi rendőrségre, s kérvényezi, hogy itt legyen az állandó lakcíme. Ez eddig rendben is van, Miután ez megtörtént, kijönnek ellenőrizni, hogy tényleg ott lakik e az ember, nem csak azért kéri mert valami simli van a dologban. Hát mi el is mentünk, a lakásszerződésen az szerepel, hogy két fő lakhat a lakásban. A mi értelmeztünkben, annyit jelent, hogy aki kiveszi a lakást, meg két fő. Álmodik a Magyar. Itt annyit jelent, hogy összesen két fő. Megoldjuk a dolgot, mert Andi, aki kivette a lakot, nyilván őt kell bejelenteni. Meg engem. Mert nekem semmilyen papírom nincs. Petink van rezidenciája. (Munkavállalási papírjai). Így be lettem jegyezve, hogy itt lakom. Ez történt kilencedike magasságában.

Kedd reggel, nyolc-tíz. Csöngetnek. Felkelek az ágyból, kibattyogok a kaputelefonhoz, s be akarom engedni aki, csönget. Azt gondoltam a postás, az a minap is bekéredzkedett. Alig lépek kettőt, megint csöngetnek. Spanyolul mond valamit az ember, mire én magyarul válaszolok. Nem tudtál bejönni? De miért nem? Most hosszabban nyomom a gombot, s indulok vissza az ágyamhoz, elvégre reggel van, s kéne még aludni egy kicsit. Erre alig érek el a szobaajtóig, most meg az ajtócsengőt nyomkodja valaki. Ennek a fele sem tréfa. Alsónadrág fehér rövid ujjú, amiben ajtót nyitok, s eléggé morcosan nézek az előttem álló rendőrre. Nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban. Ő vagy én. A meglepetésemben csak annyit tudtam kinyögni, olaszul aspetta. Közben megvilágosodtam, nem Olaszországban vagyok. Gyors fordítóátállítás, espera szólaltam meg végre számára is értelmes nyelven. Nem kell említenem, hogy azonnal felébredtem. Vajon mit akarhat, reggel. Közben macinaci keresés, persze ilyenkor nem találom. Na végre, már nem is mondom, hogy fordítva vettem fel, de ugye kit zavar ez, még így is sokkal jobb mint az előbbi állapot. Vissza, a rendőr még mindit ott álla az ajtóban, mondom, jöjjön be. (Bár sokkal pontosabb fordítás gyere be). Kéri az útlevelemet. Pont azt tarom magamnál, ismét olasz, bár sokkal hamarabb rájött a nyelvi processzorvezérlő szoftver, hogy megint rossz kódot adott, megy így. Lényegesebben hamarabb cserélte ki a megfelelő szóra. Espera. Megy ez nekem. Berohan a szobába, útlevéleresés.exe. File találat, vissza. Kérdezi, Andrea merre van. Mondom az Interspar-ba ment, vásárolni. Persze ezt már angolul, ne hogy emberünk otthonosan érezze magát. Mire valamit válaszolt, amiből én arra következtettem, nem érti azt, hogy Interspar. Irány konyha, nejlonszatyor elő, azon a felirat. Mutat rendőrnek. Érti. Én nyertem. Megmutattam még a lakásszerződést, s köszönt elment. Ezek után, nem hogy visszaaludni nem volt kedvem, de annyira fel voltam pörögve, aznap még kávé sem ittam. Még az hozzátartozik, hogy Peti átaludta az egészet. Pedig az lett volna az igazi slusszpoén, ha ő is kijön alsónadrágban.

Szerda szabinap. Boldogan konstatáltam, egy kicsi lazulás, nó munka, nó gyakorlás, nó daltanulás. Szép komótosan felkeltem az ágyamból, úgy tíz körül. Általában akkor szoktam, ha kipihenem magam, könnyen vagyok. Reggeli, napi program tervezése. Egy jó sétát írt elő az orvos, meg némi vörösbort. Mivel az utóbbival nem rendelkezem, így az elsőt választom. A jókedvemnek az időjárás sem tudott gátat szabni. Nem volt az a hű-de jó idő.

Már megint felhős az ég

Ennek ellenére olyan jót sétáltam, hogy csak, na. Eljutottam a kikötőbe, ahol éppen egy komp parkolt.

Majd egy szikláról, fotóztam egy kicsit a felhőket, s az óceánt.

Harminc méteres szakadék, itt kisebbnek tűnik.

Oceán és a napfény

Felsétáltam a városka templomához, s onnan is készítetem egy pár remek képet.

A kilátás

Kerekecske dombocska, templomocska.

Persze nincsen profi fényképezőm, így a fotók minősége hagy némi kivetnivalót maguk után. Lesétáltam az óceánpartra, ahol éppen apály volt, így ki tudtam menni a kövekre.