Kezdeném
azzal, hogy nekiálltam edzeni, hogy mire haza érkezek egy kicsit formába
kerülve tegyem meg azt. Reggel felébredés után, a kihagyhatatlan otthoni hírek
nézése. (Kell az adrenalin) Be a szervezetbe a reggeli. Aztán egy kis futás,
lent az óceánparton, s végezetül egy kis úszás. A terv nagyszerű, s még
működőképesnek is bizonyult. Persze nem nagy futkározásra kell gondolni, mert
ugye egy túlsúlyos ember, nagyon ne futkározzon, azzal több kárt okozhat, mint
hasznot. Inkább kocogásnak hívnám a dolgot. Bár aki próbált már mezítláb a
homokba futni vagy kocogni az átérzi, hogy nem annyira egyszerű…
A lényeg, túljutván
a reggeli kavalkádon, s elindultam a part felé. Itt elég sok helyen járólappal
vannak kirakva az utcák, szépnek szépek. Viszont ha bármi szennyeződés került
rá egésszé csúszóssá válnak. Ezt tapasztalatból tudom. Az az orv olajfolt, amit
az egyik autó hagyott maga után. Egyébként is eléggé csúszós, főleg ha rálép az
ember. Nem is kell, gondolom említenem, akkorát zakóztam, többen pontozták. Vagy,
ahogy ezt mondani szokták, szegény dagi piszok nagyot esett…
Volt már máskor is
példa arra, hogy a padló egy ölelésre vágyik, s olyankor megteszem, ami tőlem
telik, szerencsére ez nem sokszor fordul velem elő. A lényeg ráestem a
térdemre, önkívületi állapotba kerültem a boldogságtól. Napokig szobafogságba
kerültem. Persze nem más miatt, hanem magam miatt. Könnyebb volt, így
gyógyulni, mint jönni - menni egész nap. Bőven elég volt az esti műszak az
étterembe. Persze állva… Ami ugye fájós térdel nem a legkönnyebb. Így aztán
maradt a fájdalom, meg a fájdalomcsillapító. Annak hogy „bezárva” töltöttem a napjaimat,
az volt a következménye. Egyre rosszabb kedvem volt, s kevésbé voltam kommunikatív.
Még akár a depressziós szót is használhatnám, de ugye napsütésben óceánparton…
Még sem voltam túl jól napokig. Voltak ebben az időszakban jobb és rosszabb
napjaim... De sikerült túllépnem ezeken a problémákon.
Szerencsére mára már nem fáj a térdem, csak ha nagyon erőltetem. S újra az élet nyergében ülve érzem magam.
Folyt. köv.