Kirándulás Hvarban
Reggel. Valami csoda folytán kipihenten ébredtem fel.
Meglepve tapasztaltam még nyolc óra sincs. Na, nem baj, akkor ma korábban
kezdem a napot egy kicsivel. Emil rulezék beizzítanak, attól mindig jó kedvel,
kezdem a napot, hogy stílusos legyen a dolog a Winkler és Eldé a hajóra mentek
dallal indít a lejátszó. Tusolás, borotválkozás, s irány a reggeli. Az étterem,
egy emelettel fölöttem van. Még sokat űzik ezt a sportot, mivel a múltnap
kicsit késve érkeztem meg. Így hogy majdnem tele volt a kajálda meglepett. No,
akkor jobbra németek, Guten Morgen! Balra franciák, Bonjour! Ahogy közeledek az
asztalom felé, a három Amerikai turista lelkesen köszön, s elmesélik, hogy
mennyire borzalmasan aludtak az éjszaka. Megbeszéljük ez a hullámzásnak
köszönhető. Viszont ők még szerencsések, mert akik a Kanári szigetekre jönnek.
Na, majd ott megtudjuk mi az a hullámzás. Mesélték, hogy azok az utak inkább
hányótúrák, mint kirándulások. Na, mind
egy. Reggeli, friss pék süti, még meleg. Némi narancslével, mert az dukál
hozzá. Természetesen a sajtos zsömit nem hagyhatom ki. A szalámik azok annyira
nem jók itt. Így azokat nem szoktam fogyasztani.
Lassan befutunk Hvarba. Vidáman visszabattyogok kabinomba,
mert tudom, hogy van három órám kezdés előtt. Tehát egy nagy séta belefér.
Ki a
hajóból a hajóhídon át a partra. A Horvát Riviérának hívott kisváros tárul a
szemem elé.
Most járok itt harmadszor, s igazán először akad lehetőségem
csavarogni egy kicsit. Be a városka főterére.
Ahol arra az elhatározásra jutok
magammal, mert ugye mi mindig mindent megbeszélünk. Felmegyünk a hegyre. Szóval
iránya az erőd. Közben természetesen kattintgatás jobbra, balra, ami érdekesnek
tűnik.
 |
| Hétköznapi lét.. |
Hát persze, hogy nem a legrövidebb utat találtam meg felfelé, nem is volt
baj. Megúsztam egy csomó lépcsőt, már a vissza utat nézegettem. Amikor végre
elérkeztem a várfalig.
Nem kis meglepetésemre szolgált, a java még hátra volt.
Felfelé azon gondolkodtam, ki az a hülye, aki ide erődöt építettet. És ki
akarta volna ezt megtámadni. Már a félúton elfáradtam. Megpillantom azt a kis
kápolnát, amit lentről fotóztam.
Irány közelebb. Egy kiszáradt patakmedret
gondoltam lépcsőnek, s mikor felértem vettem észre, igazából nem jó úton
jöttem.
- Na, remek itt is eltévedek. Mondom magamnak fennhangon. -
De legalább van kivel megbeszélni.
Vissza a patakmederbe, lefele nehezebb volt. Utána pedig a
gyalogútra.
Még tíz perces séta a fák között s végre már a bástya lábánál
állok. Eszem bejutott, hogy úgy járok majd, mint
Bjudovicében. Megmásztam a tornyot, mikor kiléptem volna a kilátóba közölték
fizetős. Igen igen. Na, nem baj. Nem hagyom ki, nem azért másztam hegyet, csak
úgy visszaforduljak. Huszonöt kuna a belépő, amiért egy leírást nyomnak a
kezembe. A jegyárus a telefonját le sem tette a művelet alatt. Tisztára, mint
otthon.
Gyorsan körbejárom a várat, hiszen nincs sok időm. A kilátás valami
fergeteges. Készítek néhány képet, kérek egy kis segítséget, s már indulok is
vissza.
Természetesen sokkal hamarabb leértem, mint azt vártam.
Maradt egy kis időm elücsörögni egy kávé mellett. Gyors fizetés, jelzem, ide se
ülök be többet. A felszolgáló minden volt csak kedves nem. Látom a csoportunkat
elsétálni előttem, sietek egy kicsit. Hamarabb érem el a hajónkat. Be a hangszer
mögé, és már szól is a jazz.
Délután.
Hasonlóan jól telt, mint a reggelem. Miután kizongoráztam
magamból az összes jazz standardot, s a vendégek ebédelni mentek. Szavakba
öntöttem a délelőttömet a hajó tatján. Főztem magamnak mind ezek előtt egy jó
kávét, amíg írásba fajul a dolog ne legyek egyedül. Csüccs, a fotelbe s
bambulása a tengernek. Igaz még csak három hete vagyok ebben az
életkörülményben, a természettel nem csodálok betelni. Lassan de biztosan
bepötyögöm a tabletbe mondanivalómat, mikor arra leszek figyelmes, hogy az egy
szem itt ragadt vendég, aki nem ment ebédelni nagy kattintgatásba kezd.
Megnézem magamnak én is mit fotóz. Kiderült lassan megérkezünk a következő
megállónkba, amiről nem sokat fogok tudni mesélni.
Csöpp kisváros, viszont szép
a strandja.
 |
| A strandra menet |
 |
| A vízből... Labda nélkül, egyedül nem az igazi, de hát ez van. |
A fókákat valahol elhagyom. Itt tudok úgy napozni, fürdeni, hogy a vendégek ne lássanak. Bár ha múlt héten tudom ezt a szabályt, akkor az egyik néni kitörte volna a lábát. Szerencsére nem így esett, de az öreg hölgy piszok nagyot esett.
Szóval le a strandra.
Majd egy óra lazulás után, kellően elfáradva indulás vissza a ladiknak éppen nem nevezhető hajónkra. Mert ugye indulás előtt egy órával oda kell érnem.
Majd egy óra lazulás után, kellően elfáradva indulás vissza a ladiknak éppen nem nevezhető hajónkra. Mert ugye indulás előtt egy órával oda kell érnem.
 |
| Visszafele menet. Itt a hal, hol a hal? |
Gyors tusolás, átöltözés. Kezdés,
vacsoráig játszás.