Újra egészségesen, vagy legalább is majd nem. A reggel átlagosan indult, mint minden alkalommal amikor kikötünk, s épp lehetőségem van egy kis kirándulásra. Elindultam a felfedezni való világ felé, kezemben a kedvenc fényképezőgépemmel. Amivel nem csak automata módban fotózok. Már a félautomata is szóba jön néha. Szerintem ezt a gépet az olyanoknak találták ki mint én, úgyhogy tökéletes kellék. Az unásig hallgatott kilenc darab cd-ből, Nyeső Mari a mai nyertes. Végül is, ami jó az jó s nem lehet megunni. Elindul, hátamon a Hisztis táskában, s már majdnem eljut a kijáratig, amikor hallom a rádióban, a zenészt megállítani. Nofene. Ennek a fele sem tréfa, mi történt? Drill. Ami annyit tesz hogy gyakorlat, mindenki felveszi a saját mentőmellényét, akinek van. Nekem nincs. Hm... És elfoglalja a pozícióját. Nekem ez sincs... Ilyenkor érzem magam igazán turistának S egy közös gyakorlatot tartanak a teljes legénység. A mai játék, ami csak számomra játék, mert ők véresen komolyan veszik. Illetve a gyakorlat lényege, tűz van az elsőn. Na puff neki, akkor nem megyek le a mentőmellényemért a kabinomba. Mert az elsőn lakom. Vissza a helyemre, s kérdik hol a mellényem, mire nagyon nagy rutinnal. A tűzben... Ha játszunk, játszunk... Ok kaptam helyette egyet a bárból. S elfoglaltam a „ pozíciómat”. Vártam... majd még egy kicsit. A tiszt mellettem, hangosan üvöltözött a rádióba, hogy küldjétek a mentőt, a másodikra sérültet ellátni. Meg hasonlókat. És a tűz, már a másodikon van. Mire becsukják a tűzzáró ajtókat. Időben. Vagy én nem értek hozzá, vagy ők. De inkább én... Nem korábban kellett volna? Na mind egy. Majd bemondják a rádióba hogy evakuálni kell a hajót. De nem arra amerre szerettem volna. Fel a napozó teraszra, menetfelszerelésben. Már majdnem mindenkinek sikerült elérni a helyére, amikor megjelenik az egyik szakácssegéd, álmosan. Ezzel begyűjtve az aznapi letolását. Többek örömére. Szegény...
Végre vége ennek a megpróbáltatásnak, amit több kevesebb komolysággal sikerült átvészelnie mindenkinek. Az idő kedvező s irány a part. Bár sok időm nincs, egy laza séta. Néhány kattintgatás, s ettől teljes a napom.
 |
| Kapitány |
 |
| Aiseta (Főnöknő) - Anais (Animátor) |
Viszont az este borzasztóan éreztem magam. Kicsi voltam, s magyar nótákat énekelgettem magamnak. Lassan egy hónapja jöttem el otthonról, néha lehetek egy kicsit letörve. Bár azt az érzést ti biztosan nem ismeritek. Amikor egyedül vagytok egy idegen helyen. Illetve de lehet, hogy egy-két olvasom igen. Karády Katalin oly híres dalát dúdolgatva Honvágy. „idegenben keserűbb a sírás, idegenben másképp fúj a szél...” Hm... Havonta egy két ilyen napot tartok, egy kis rumos kólával vegyített, Darumadár fenn az égen, s a zenésznótán gondolkozva, ami persze ilyenkor nem jut az eszembe, de úgy is megtanulom. Legalább beszélni tudnék valakivel otthon. Nincs net. Térerő, is a holdon hamarabb. Na marad a nóta. Még egy pohárka, ami az alvásnak szól s még egy a barátaim egészségére. Irány a szobám. Ajjaj-aj egy levelet felkapott a vihar. Hinnye de mozog ez a fránya. Vigyázz mindjárt átölellek, fenyegettem meg a padlószőnyeget. Szerencsére minden nemű kúszni akarás nélkül jutottam le a kabinomba.
Reggelre mint ha elfújták volna a rossz kedvemet. Hiszen süt a nap, minek is szomorkodjak. Na ja. Ez így van jól... És indulhat újra egy kis kaland, én meg majd jól megpróbálom leírni.