Filléres Emlékeim: Ahogy még nem volt

Azzal kezdem, ma eddig három olyan helyen kötött ki a hajó, ahol még sosem. Az első nevét sajnos nem tudom, egyrészt mert kompkikötő, másrészt azért sem, mert mindössze harminc percet töltöttünk ott. Ameddig a komp be nem futott. Illetve még előtte egy kicsivel. Túl korán is volt, hogy gondolkodni tudjak - így se fényképezőgép, se legalább egy okosabb telefon mint én. Persze hever kettő is a kabinban. Bár az is lehet, hogy nálam volt valamelyik. Csak képet nem készítettem. Nyilván most nem sopánkodnék... Reggel hétre jár az idő, a vendégek már túl vannak a reggelin és a kerékpárokkal együtt kiértek a partra. Rövid idő - emlékezetes a legénységnek. Hiszen itt nem kötött még ki a La Belle.

A múltkor volt egy bejegyzésem arról, hogy Mljetben még nem jártam. Hiszen ott mindig kishajóval viszik ki a vendégeket. Most kértem rá lehetőséget, hogy megleshessem, milyen is az a pici falu s környezete. Nem köt ki, mert nincs rá nagyon hely. Ma viszont valahogy mégiscsak lett. Hogy hogyan parkolták le oda a hajót, nem teljesen tudom. Mindenesetre fantasztikus.

Szavam is elakadt. Gondolhatjátok. Ma a második kikötő, ahol még nem kötöttünk ki. Mindenesetre itt sem voltunk sokat, hiszen ütemterv érvényes a napra. A kerékpárosaink közben beérkeztek, némi segítségnyújtással jött a cangák elhelyezése a napozóteraszon. Mehetünk is tovább.

A következő megálló ismét egy ismeretlen kikötő. Vinarija. Pici falu. Itt már a kezemben volt a fényképezőgépem. Mindenesetre a napozóteraszról ellőttem már képet a telcsivel is. Sajnos a kikötésnél épp a hangszerem mögött voltam - néha ott is kell lenni - végülis azért kapom a fizumat.

Egy utca mindössze. Végig a tengerparton. Nincs is mit mesélni róla, majd a képek önmagukért beszélnek.

Itt álljunk meg egy szóra. Micsoda fenekek kérem... A két fenék tulajdonosai elhívtak borkóstolóra. Ezzel ugye nincs is semmi baj. Ahol egy kis ajándékkal kedveskedtek mindeninek. Nekünk is. Még ezzel sincs semmi gond. Az ajándék a következő. Fogj egy pólót ami a méreted, tapicskolj szőlőben, majd lépj rá. Valahogyan így:

Tapicskolás a szőlőben

Majd lépj a pólóra!

Gondoltam, úgyis eléggé különc vagyok, majd Én megmutatom:

Tehát: Tapicskolás a szőlőben.

Máris kész a kézlenyomat, ugye, mennyivel kreatívabb?

Csak amíg nagy lelkesen tapicskoltam a kezecskéimmel, addig a nadrágom hozzáért az edényhez. Na mint tudjuk, szeretjük a vörösbort. Főleg ha belül van az emberben, nem kívül. Főleg nem az új vajszínű nadrágon. Hm... Mindegy mán', cserébe lett egy egyedi kézlenyomatos pólóm...