Két éve vagyok a La Bellán. S ez az a hely, ahol még sosem jártam. Mivel kishajóval viszik ki a vendégeket, gondoltam macerás lenne a dolog. Mindenesetre megkérdezem föncit, hogy nem-e' lehetne-e? Lehetett. Egy kikötése volt. Az első kishajóval kell visszajönnöm. Hogy játsszak a vendégeknek azonnal amikor visszaérkeznek. Jó. Legyen. Szóval kishajó.
 |
| Én vagyok következő. |
Hajóba be - könyök ki - kettesbe be. Stb... Hú, ez most nem volt a legjobb... Rövid csónakázás következett. Kikötés, kikászálódás.
 |
| A munkahelyem - ahogy még nem láttam. |
Közölte velem az animátor, hogy kövessem a vendégeket. Mire én: ok de hol vannak? Hát arra - s mutat a hegyre. Na jó. ez költői túlzás. Inkább domb, mint hegy. Viszont vendégek sehol. Biztos ott vannak a kanyarban.
 |
| A víz kristálytiszta |
Rövid séta után megleltem őket. Elakadva három főt, a hármas csoportból. A rövid sétát egy hosszabb követte. Meglepetéssel tapasztaltam: amit dombnak gondoltam, mégis meglehetős kaptató. Ami engem annyira nem is fáraszt, de vendégeink a hatvanas korosztály. Hát ők annyira nem szeretik az ilyen sétákat. Főleg hárman, akiket a lépcsőfeljárónál találtam.
Rögtön nekem támadtak, hogy: BLA-BLA-BLA, Bla-Bla.
Mire én: sajnos nem tudok franciául... (közöltem angolul) Hú de jó, már kezdeném megúszni a dolgot. Mikor is megszólalnak angolul. Hogy így, meg úgy, meg miért rohan a csoportvezető, őket meg itt hagyta. És egyébként is... tanulság? Nem szólalunk meg, legközelebb csak Magyarul...
 |
| A kaptató tetején |
A kaptató túloldalán egy gyönyörű tó, ami a változatosság kedvéért sós.
 |
| Pókháló van már az ágakon... |
Negyven percnyi erőltetett menet után érkeztünk egy hajóállomásra. Mert igen, ismét hajókázás következik. Irány a Monostor.
Ezzel már mehetünk is.
 |
| Part menti ház |
 |
| Monostor |
 |
| A nap miért mindig szembe süt? |
Sosem értettem, hogyan tudtak egy épületet felépíteni a semmi közepén, ilyen monumentálisat meg pláne.
Sajnos nincs valami jó állapotban, az idő vasfoga az meglátszik rajta. Bár így is megfogott.
 |
| A táskaevő csacsi. |
 |
| Ez gyönyörű |
 |
| A monostor egy pici szigeten áll. Ami alig nagyobb mint maga a monostor. |
 |
| Már megyünk is vissza. A nap még mindig szembe süt. |
A séta visszafelé is olyan fárasztó volt mint odafele. Viszont legalább megérte. Mindig jó új dolgokat megtapasztalni. Különben mi értelme lenne a létünknek.
