Állunk...

Kikötve...

Április 4. Hajnalban indult tovább a hajónk a következő városba, ami Belgiumban van. Nem tudtam aludni az éjszaka valami jól, többször is felébredtem. Mikor kinéztem az ablakomon látom, állunk. Konstatáltam, hogy biztosan el kellett hagyni Amsterdamot, különben mért állnánk a semmi közepén. Még párszor ébredtem, s mindig ugyanaz a látvány fogadott. A kivilágítatlan part. Biztosan így van ez jól.

Reggel. Felkelek, szokásomhoz híven fél nyolckor, s még mindig ugyan ott van a hajónak ahol volt. Gyanússá vált a dolog, de még mindig nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak, hiszen mindig mindennek oka van. Állunk. És ez így van jól. A szokásos reggeli rutin tusolás, tollászkodás. Persze ma összevesztem a fésűmmel és akárhogy próbáltam a hajam megigazítani, úgy állt, ahogy akart. Győzött. Kordult a gyomrom, ez a jel. így elbattyogtam a személyzeti kajáldába, nem találkoztam senkivel sem útközben. Magamhoz vettem a kedvenc reggelimet, fűszeres vajas zsömi, sajttal. Végül is, hol egyen sajtot az ember - ahol a legjobb... Elmajszolom, felmegyek a kilenc harmincas kezdésemre. Leülök zongizni, még mindig állunk. A vendégek önfeledten duruzsolnak - nekem meg elgurult a gyógyszerem, s horvát zenét játszok. A tegnapi hír hallatán, hogy hamarabb kell átmennem a másik hajóra. Amitől teljesen odáig meg vissze lettem, mert engem akartak. Azt aki most van, azt meg kirúgták. Szal, horvát dalokat játszogatok. Tartok egy rövid szünetet. Még mindig állunk. Irány a pult, ahol egy laza kávét készítek magamnak. Kiemegyek a levegőre szétnézni. Hátha meglátom a várost ahova jött a hajó az éjszaka.

És... most... de tényleg... és... akkor ? És aztán? Hol a város? Hm... állunk... de mért?

Vissza a bárba, itt az ideje megtudakolni a dolgot. Mire nagyon egyszerű a magyarázat a feltett kérdésemre, nem mennek a motorok. Tehát, állunk. Kikötve. Egy hídtól nem messzi. Állunk. Ez miatt a vendég-ebédet előbbre hozták, így ma sem ebédelek. Természetesen. Senki sem tudja, mi fog történni, mikor lesz megint üzemképes a hajó.  Állunk...

Pár órával később. Némi alvás után, egy kis eszmecserét folytatva az egyik matróz sráccal kiderült az állás oka. Mert még mindig állunk. Nem mennek a motorok. Mily hihetetlen. Négy darab hajtja ezt a hajót, s ebből három nem működik. Azért mert meghibásodtak. Húha, ki gondolta volna. A hiba a hűtési rendszerben kezdődött, s mivel túlmelegedett a rendszer. Igy jobbnak gondolták a teljes leállást. A műszaki segítség a délutáni alvásom alatt megérkezett, ezt a motortérből kiszűrődő furás-faragás hangjainak tudtam be. A várható elindulásunk továbbra is határozatlan időre elhalasztva. Tehát állunk...

A vendégeket kivitték egy kis kirándulásra, amíg állt a hajó, viszont egy ilyen napon semmi sem kerek, a busz eltévedt. Így egy laza két kilométeres tolatás egy kerékpárúton. Némi zúgolódás, ágtörés volt a jutalmuk a kirándulóknak, meg a hideg. Többek elmondása alapján jobban jártam, hogy a fedélzeten maradtam. Az már csak hab volt a kapucsínón, hogy vissza is késve jöttek. Oda, ahol állt a hajó.

Az esti program minden gond nélkül lezajlott, táncikoltak, mulatoztak. Nekem meg ismét elgurult a gyógyszerem, s cigányzenével gyönyörködtettem magam a vége felé. Amire legalább ketten mulattak. Mert már nem voltak többen. Egy igazi táncos mulatságból ez sem maradhatott ki. Az éjszaka hamar álomra szenderített. Nem volt semmi felesleges zaj, nem búgtak a motorok.

Április 5. Reggel 7:31 Állunk

A változatosság gyönyörködtet, mint mindenben. Ilyen egy igazi hajókirándulás, egy álló hajóval. Méééég tegnap mondta be a kapitány, hogy az éjszaka megjavítanak két motort, s reggel megyünk tovább. Ezt vagy nem sikerült összehozni, vagy cseleznek és már régen jó csak néma üzemben, s álló helyzetben mennek a motorok. Na mindegy. Tusolás. A szokásos kis rutin, s most a borotválkozás közben sem vágtam meg az orromat. Mint ahogy a nagy hullámzásban, menet közben a másik hajón. Hiszen állunk. Mint ha ez annyira természetes lenne.

7:43 perc. Milyen hangok ezek. Olyan érzésem van mintha a hajócsavart indulását éreztem volna. Biztos csak hallucinálok. Irány a reggeliző helység, mert már éhes vagyok. Összefutok a mosodással s egy laza öt perces beszélgetésben arra leszünk figyelmesek, hogy állóhajónk természetén sikerült változásokat eszközölni. Abban a tekintetben, hogy most már képes a helyváltoztatásra a saját erejéből. Akkor a szerelőknek mégis sikerült két motorba életet lehelni. Nem csak olyan vendégmegnyugtató ígérgetés volt ez a kapitány részéről. Elköszönök beszélgetőpartneremtől, megy a dolgára én meg reggelizni. Már csak az a kérdéses, hogy hova megyünk...

Ui.: Azon az estén, amikor a vendégek beszállnak, kapnak egy kis tájékoztatást egy gála keretein belül a mentőmellény használatáról. Mondták nekem, hogy a Titanik című film, híres betétdalát játsszam amíg tart a bemutató. Mire én válaszul, a tengeren ezt a dalt nem szabad játszani, mert szerencsétlenséget hoz. HÁT TESSÉK, ÉN MEGMONDTAM! Amúgy ez a hajó tavaly egyszer egy kicsit kigyulladt. Vajon akkor is ezzel a dallal mutatták be a mentőmellény használatát?