Kiutazásom szerencsésnek bizonyult.
A keddi havazás nem okozott nagyobb kellemetlenséget, így szerdán egy kis csúszkálással igaz, de még is sikerült elindulni a makádi lakból. Reggel, óracsörgés. Gyorsan felébredtem, mivel nagyon vártam már ezt a pillanatot, s nem aludtam túl sokat ez miatt. Egy pár falat reggelire, s irány a kocsi.
Jött a csúszkálás, hiszen még mindig esett a hó. Persze, ilyenkor hagyom otthon a telefont: vissza kellett érte mennem. Szerencsére egészen járhatóak voltak az utak, s így egész hamar felértem Pestre. Gyuri, mint mindig késett, rutintalanul ezt nem kalkuláltam a dologba. Így várakozással telt a reggel. Rossz kávé a benzinkúton, Fekócával megbeszéltük az élet nagy dolgait, s a végére megérkezett az autó értem. Igazából a másik zenész miatt késett Gyuri. Szlovákiából jött, s arrafelé egy kicsivel’ nagyobb hó esett. A kollégának az enyémhez hasonló a hangszere: Yamaha 710. Megbeszéltük a hibáit: neki a kijelzőjével akadtak gondjai, nekem a hangszóróival. Ennek ellenére mind a ketten imádjuk. Még azt is, hogy nem szeretjük a Midi-„zenészeket”, nem részletezem (zenélni egy hangot sem tudnak, csak gépkezelők – a szerk.), hogy miről van szó.
A keddi havazás nem okozott nagyobb kellemetlenséget, így szerdán egy kis csúszkálással igaz, de még is sikerült elindulni a makádi lakból. Reggel, óracsörgés. Gyorsan felébredtem, mivel nagyon vártam már ezt a pillanatot, s nem aludtam túl sokat ez miatt. Egy pár falat reggelire, s irány a kocsi.
Aludtam egy sort a hátsó üléssoron, keresztben. Néha csapta meg a fejemet némi politikai beszélgetés. Amiből jobbnak láttam kimaradni, így egyik oldalamról a másikra fordulva aludtam tovább. Az ezer-párszáz kilométeres utat egész hamar megjártuk, mindössze kétszer álltunk meg. Estére már Strasbourgban voltunk. Az éjszakát a Beethovenen töltöttük, mert az én hajóm még úton volt. Meglepetésem a hajóra lépésnél csúcsosodott ki, magyarul köszöntek rám. Mint kiderült nagyon sokan vannak itt otthonról, vagy a környező országokból. A Beethovennek magyar kapitánya van, s szinte mindenki beszél magyarul. Egy kis trécselés a új ismerősökkel, a személyzeti étkezdében, majd kabin elfoglal, s alvás. Mire felébredtem hétkor már a hajóm megérkezett. Gyors bepakolás, Gyuri elkísérése a vezetőségez. Ahol közölték velem, hogy a következő hajó az lesz, ahol voltam, s amikor engem levált az énekes csaj, én fogom őt váltani. Lesz hangszer. Most már egyre biztosabb. Csak az nem, milyen - mikor, de lesz.
A Gerald Schmitterre kerültem.
Egy laza egy hónapocskára, ami egészen biztosan jól fog telni. Van saját kabinom, ami csak az enyém. Igaz picike. A lehető legjobb helyen van, a konyha mellett rögtön. Egy emeletes ágy került bele, hat darab szekrényke, és a fürdőszoba. A két helyiség nincs nyolc négyzetméter. Nem fontos a méret: alváshoz kell, nem partira, úgyis alig leszek ott. És tényleg. A hajó elrendezése más, mint ahol eddig dolgoztam. Hasonló elemek pl: a Salon bár a hajó elején, a Piano bár hátul. Viszont alapvető különbség, hiányzik a piano a Piano bárból. Így ez egy furi Piano bár, mindig mosolyra fakaszt a tény. A hajó tavaly épült, s egyszer már ki is gyulladt benne valami - inkább nem akartam tudni, mi történt. Nagyvonalakban: kigyulladt, azért valahogy még kikötöttek, szerencsére éppen egy város közelében történt. Mindenkit kimenekítettek. Szal’ nincs para – mégsem a tenger közepén járunk. A másiknál egy hullám törte el a hajócsavart. Vagyis ott is voltak gondok... Modernebb a berendezése. Néhol jobban tetszik, néhol kevésbé. A személyzet java része ezen a hajón is magyar. Így nem csak magammal tudok beszélgetni anyanyelvemen, nem úgy mint Horvátországban. Egy hét után visszatekintve a meló is jóval kevesebb, mint ott. Nyugisabbak a napok, ezért lassabban telnek.
Egy laza egy hónapocskára, ami egészen biztosan jól fog telni. Van saját kabinom, ami csak az enyém. Igaz picike. A lehető legjobb helyen van, a konyha mellett rögtön. Egy emeletes ágy került bele, hat darab szekrényke, és a fürdőszoba. A két helyiség nincs nyolc négyzetméter. Nem fontos a méret: alváshoz kell, nem partira, úgyis alig leszek ott. És tényleg. A hajó elrendezése más, mint ahol eddig dolgoztam. Hasonló elemek pl: a Salon bár a hajó elején, a Piano bár hátul. Viszont alapvető különbség, hiányzik a piano a Piano bárból. Így ez egy furi Piano bár, mindig mosolyra fakaszt a tény. A hajó tavaly épült, s egyszer már ki is gyulladt benne valami - inkább nem akartam tudni, mi történt. Nagyvonalakban: kigyulladt, azért valahogy még kikötöttek, szerencsére éppen egy város közelében történt. Mindenkit kimenekítettek. Szal’ nincs para – mégsem a tenger közepén járunk. A másiknál egy hullám törte el a hajócsavart. Vagyis ott is voltak gondok... Modernebb a berendezése. Néhol jobban tetszik, néhol kevésbé. A személyzet java része ezen a hajón is magyar. Így nem csak magammal tudok beszélgetni anyanyelvemen, nem úgy mint Horvátországban. Egy hét után visszatekintve a meló is jóval kevesebb, mint ott. Nyugisabbak a napok, ezért lassabban telnek.
Reggeli a személyzeti kajáldában. Hogy van-e hasonló a másik hajón, nem tudom, mert sosem voltam ott. Most ott reggelizem, napok óta ugyanazt. Sajt - egy zsömi - kicsi fűszeres vaj. Az ebéd isteni és változatos, nem eszem sokat belőle. Az esetek többségében mindig késve érkezem. Mert olyankor játszom, amikor személyzeti ebéd zajlik. Úgyis fogyózom. A vacsorák isteniek, ettem már rendes marhapörköltet. Mondjuk az otthoni, amit a Tomi főzött, messze jobb volt. Mit várjon az ember egy francia szakácstól. Nem tudja a magyar ízesítéseket. Viszont tőle minden más ízlett. Összességében zseniális.
A melóm. Mint már írtam, hogy személyzeti ebéd helyett játszom. Általában kilenc harminc körül kezdek, mert akkor ér véget a tornaóra, s egészen tizenegy harmincig játszom, mert akkor jön valami játék, amihez nem kell aláfestő zene. Délután szabad, majd vacsi előtt háttérzene, kb egy órát. Vacsi után pedig ameddig van vendég. Általában nincs, mert viszik őket kirándulni. Olyankor megvárom a visszatérésüket - ha jön valaki, akkor leülök prüntyizni egy kicsit. Ha meg nem akkor elmegyek aludni. Eddig mindig jött egy - két ember, este tíz és tizenegy között. Igazán nyugis.
Kezdésként elégedjetek meg ennyivel...