Jeruzsálemi túra. Avagy fuss bébi fuss... Run baby run

Egy szép napon vagyok túl...

A reggel is érdekesen kezdődött, mert hatkor kelés. Ami ugye nem is oly korai, de én zenész vagyok, vagy mi a szösz, s az este meglehetősen hosszúra nyúlt. Köszönhetően a jó hangulatnak, amit a vendégek  által elfogyasztott alkohol mennyisége erősen befolyásolt. Egyszerűen nem akartak aludni menni, mi meg a pultossal versenyt szitkozódtunk. Szerencse a szerencsétlenségben, viszonylag hamar belátták a vendégek, hogy mindenkinek jobb, ha aludni mennek. Kb. fél kettőkor. Rohanás a kabinba, majd szitkozódás, hol a kártya. Itt a kártya - hol a kártya játékomban a kártya állt nyerésre, s mivel nem akartam a folyosón éjszakázni, így megkerestem a szobalányok főnökét. Akinél van pótkulcs (ami jelen helyzetben egy kártya). Volt. Lelkesedése némi káromkodás után előkerült, s közölte velem: ma fent alszom a napozóteraszon. Ha ha. Na ide a pótkulccsal. Odaadta. Az enyém meg ott hevert ahol hagytam. Bent a szobámban... Vissza a pótkulccsal a sráchoz. S végre már én is vízszintesbe kerülve, elgondolkodtam azon, hogy ha az embernek fáj a háta, akkor melyik pozíció a megfelelő az alvásra. Mint kiderült, egyik sem. Kellett nekem hajót feltölteni... Kellett, ez volt a baj... Cserébe több napos nem alvás a jutalom... Nagy nehezen elaludtam...

A haifai reggelben semmi extra nem volt, leszámítva a hatkor ébredést. Reggeli. Majd ilyenkor a mindenki ideges szindróma... Emberkerülés, már amennyire ez megoldható, ilyen esetben, amikor kirándulni akarok menni. Tehát semennyire... Felveszem papírkáimat, irány a hajóhíd. Majd a szokásos átvizsgálás. Busz előtti trécselés a sofőrrel. 

Vendégek jönnek, simán beleillek a csoportba a hátfájásommal. Egy kis bicegéssel párosítva. Ennél a pontnál még senki sem tudta, hogy Run baby, run - lesz a nap mottója...

Fel a buszra. Irány Jeruzsálem.

Az odaút nyugalmát az idegenvezető folyamatos beszéde zavarta. Én NeM TuDoK FrAnCiÁuL!!! Engem kimondottan zavart, az állandó vaker. A vendégeket nem. Hiszen ők tudnak ezen a nyelven... Na mindegy. Lövöldözés céltalanul... A képek minőségéért nem vállalok felelősséget...

Jeruzsálemben nem szokott havazni. Ez nem az az ország, de most hatalmas hó esett a múlt héten. Ami még most sem olvadt el. Hideg van, tél van itt is... És azon kevesek közé tartozom akik látták a nagy havat...

Mount of Olives Jerusalem Cemetery - itt kezdtük a napot. Előtte azonban jöjjön egy-két utcakép.

Ez már a temető... A kilátás leírhatatlan.

Az a templom:

Minden Népek Temploma (mondjuk lehet nem ez a neve).

Lesz róla kép szemből is... Kb. 10 perc nézelődés elég a népnek. Meg nekem is, túl egy könyv vásárlásán. Ami valamilyen hihetetlen oknál fogva magyarul van. Irány a busz... Run Baby, Run...

És a híres kert... Nyilván az a vicc jutott az eszembe. Többen furcsán néztek rám, hogy mit röhög ez az idegen, ebben a hidegben...

Elég legyen annyi : - úgy kell neki, tavaly is itt kapták el...

A fent említett templom bejárata.

Felhívom a figyelmet az ember feje felett található sarokra. Azon a magyar címer található.

Az itt eltöltött idő meglehetősen hosszúnak számított. Megközelítette a húsz percet. Természetes rohantunk tovább... Végül is annyi minden látnivaló van, az idő meg rövid... Buszba be, már indultunk is tovább. Akkor a temető a másik oldalról...

Ez az a kapu, aminek nem tudom a nevét...

Dávid király szobra

Betlehem

A betlehemi fal.

Az ebédidő

Születés temploma

Bejárat a Születés Templomába

Nincsenek sokan, hogy lássák azt a helyet, ahol Jézus született.

Na ezt nem én fotóztam...

...és irány a buszhoz megint - jelzem futva - mert mi ketten meglestük a születési pontot. 

A turistáinknak ez nem sikerült, vártunk vagy tíz percet, mikor szól a idegenvezető, hogy most mennünk kell tovább. Mi ketten mégis belógtunk. 

Ez már a buszról vissza Jeruzsálembe.

Az utca ahol Jézus végighurcolta a keresztet.

Szentsír templom bejárata. 

Jézus síremléke

 

És itt merült le a fényképezőgépem. De nem estem kétségbe. Fotózásra alkalmas mobilomat előkaptam s lődöztem tovább a képeket.

Fűszerhalom

Siratófal

Tudtátok? Naponta több ezer papírdarabkát dugnak be a híres Siratófal réseibe. A zsidó vallás ugyanis azt mondja, hogy Isten minden óhajt, ami a cetliken áll, meghallgat és valóra vált. Ezért szentnek számítanak. Amikor a fal rései megtelnek, a rabbi összegyűjti a papírkákat és elássa őket Jeruzsálemben az Olajfák hegyén.

Átszellemülten.

Egy felüljáró tartószerkezete. 

A hajóra tartó út már mindennemű izgalommentesen zajlott. Aludtam. Kb két órát a hajóig. A nap jelmondata, Fuss Bébi Fuss. Már tudom ide, sokkal több időre lenne szükség, hogy mindent megnézhessen az ember fia - lánya. Mindenesetre több miatt emlékezetes ez a nap. Havas Jeruzsálem. Már önmagában nem mindennapi. Az hogy voltam a születés templomában, a többi csodás dolog.