Limasol

Pech. 

Azzal kezdem, hogy közel tizenkét éve jártam itt legutóbb. Igazán pontosan? Tizennégy éve. Akkor egy vándorcirkusszal. Potyautasként kerültem be a szigetre, két napos hajóút után, s az utazásom viszontagságait most nem emelem ki külön. Elégedjetek meg azzal, hogy lebuktam. Mert nem bírtam a bezártságot. Viszont szerencse a szerencsétlenségben, hogy az nap volt a kapitány szülinapja. Így hangszer elő, s egy kis európai muzsika a görög kapitánynak. Cserébe tengeri herkentyű - vacsi, ami azzal a lendülettel jött is ki belőlem, amivel megettem. Köszönhetően a Fekete-tenger egyik legnagyobb viharának.  Egyszóval borzasztó körülmények között, de fiatal voltam s nem számított.

A cirkusszal mindig igyekeztünk olyan helyen megállni, ami viszonylag közel van a városcentrumhoz. Így a távolságot nem vettem annyira észre. Ellenben ma. Na ma: igen. Egyébként is fiatalon könnyű nem észrevenni a távolságot. 

Kikötőből egy laza órás séta kellett ahhoz, hogy beérjek a városba. Pontosabban a város központjába. Nem, nem ez a megfelelő kifejezés... Megvan: az Óvárosba. Úton - útfélen megállt mellettem az összes taxis, hogy hadd vigyenek el. Én nem engedtem az erőszaknak, már csak azért is, mert először szeretem megtudni, mi merre van. Mivel főleg gyalog közlekedek, így nem ülök taxiba.

Szóval, marad a séta. Meg kellett állapítanom, lényegesen tisztább a kikötő környéke mint Haifáé.  Ellenben közel s távol nincs semmi. Tényleg. Az első kocsma, ahol lenne net, még a kikötőben taláható. Ahol sajnos nagyon sokan neteznek, s ezért olyan lassú, hogy szinte áll. 

Egyszer nekem is lesz ilyen, bár nem tudom, minek...

 Még egy kis séta, mert ugye nincs közel az Óváros.

Egy helyes kis templom. Bemék-e' nem tom'. Amikor közelebb értem, kiderült, hogy nem mék' - zárva volt.

 Na ez már az Óváros eleje. Van valamilyen várrom, ahol belépti díjat szedtek, de nem tőlem. Így csak a parkot fotóztam le.

Itt bemégy, fizetsz. Az a baj, néha úgy vagyok ezzel: ha egy romot láttál - láttad az összeset.

A kávézók utcája

A bevásárló utca

Mééég egy templom, ebbe se mééék be...

Házdíszítés

Kicsi utca

Hangulat

Színek

A napi célkitűzés a sétán kívül, hogy legyen net a telcsimen. Lett. Mindenesetre itt nem olcsó ez a hobbi, viszont meglehetősen drága. Marad a jól bevált, a kocsma, Kávé - net kombináció, aminek a szépséghibája, hogy nem folyamatos. 

Visszaérkezve a hajónkra, láttam egy furcsa parkolást. Amin azóta is jót nevetek. Csoda hogy nem süllyedtek el eddig... Ha ezek így parkolnak... 

Ugye, nem csak nekem feltűnő...

Azért ez így szép.

Mára ennyi...