Új hangszer

          Elérkezettnek láttam az időt egy új hangszer beszerzésére. Több ok miatt is. Amiket megtartok magamnak. Elégedjetek meg annyival, hogy régóta használtam s már vágytam az újdonságra, de a technika is lépdelt közben előre. Hosszú hónapok óta tervezgettem milyen legyen a következő. Álmodozásom egy hete beteljesedett. Yamaha PSR-S950-re esett a választásom. Nem véletlenül. Hiszen mióta az eszemet tudom, szinte minden hangszerem Yamaha volt. Mert meg vagyok győződve, hogy a kísérőautomatikája verhetetlen. Általában az adott hangszeremhez képest a második generációt szoktam megvenni, mert akkora kis módosítások helyett meglehetősen átszerkesztik, megújítják a hangszereket, a különbség már jól hallható.

             Egy kis történelem... Volt nekem még nagyon régen, egy Yamaha PSR-1000. Ami után sorban kiadtak további hangszereket: PSR-1100-ast, kicsivel később a PSR-1500-at. Viszont szerintem itt nem volt akkora a különbség, hogy érdemes lett volna lecserélnem a PSR-1000-esemet. Voltak újabb hangszínek. Stílusok. Nyilván. Egy kis szerkesztgetéssel az újabb hangszerek tudását át tudtam ültetni a régebbi hangszerbe. Az egy tőről fakadó fejlesztéseknek köszönhetően nem volt hatalmas különbség. Majd jött az S széria, amiből én is beszereztem egy S700 modellt. Itt már új hangminták is beléptek a játékba. Természetesen kiadták kis idő múlva a továbbfejlesztett hangszert, az S710 -est. Majd érkezett az S750. Ezen már elgondolkoztam. A választásom végezetül a nagy tesóra jutott.

             

Az első bekapcsolás a színpadon.

Alapértelmezett kijelző.

Pár friss felvétel. Amit az új hangszerrel készítettem.

 

Barátaim hosszas könyörgésére, a mikrofonomat is lecseréltem, bár az énektudásomon ez nem sokat javít.